|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVendégek vadnyugatonSchéry András
Az olasz spagetti-westernek, az NDK indiánfilmek, a magyar betyár-easternek után a román Dan Pita úgy határozott, hogy ő bizony „originál” westernt fog csinálni. A hitelesség érdekében – meg bizonyára az export perspektíváit is szem előtt tartva – odáig ment el, hogy az egész filmet angolul vette föl, csupán a Vadnyugaton „couleur local” gyanánt szerencsétlenkedő két balga atyafi próbálja magát román anyanyelvén megértetni – természetesen csekély sikerrel, hogy a jelenet annál humorosabb legyen.
A rendező láthatóan – néha túlságosan is láthatóan – igen művelt western-ügyben: összehozza, még ha a hajánál cibálva is, a műfaj csaknem valamennyi kellékét; csak ő is valahogy úgy jár a westernnel, mint a filmtudorok: akármilyen pontosan regisztrálja az alkotóelemeket, arra az egyre nem tud rájönni, mitől western a western, így hát buzgalmának eredménye jobbára szánalmasan fárasztó. Maga a rendező is érezhette, hogy ennek a házilagos kivitelezésű Vadnyugatnak kínos verejtékszaga van, ezért hát eltolta a hangsúlyt egy álszent mormon prédikátor és ennek temérdek felesége, a természetesen vaskalapos és sápítozó üdvhadseregi hölgyek, no meg az Amerikában időközben banditának állt testvérük nyomában csetlő-botló, s végül meg nem érdemelt jutalmukat elnyerő román atyafiak felé; olyannyira, hogy a kalandból, a western feszültségéből végül vajmi kevés maradt. Szerencse, hogy mostanában – bár gyéren – láthatók a műfaj jobb darabjai is, nemcsak ez a bágyadt stílusgyakorlat, ahol még a saloon ajtajának két szárnya sem egyszerre vágódik szét a pisztolya helyett az angol artikulációra ügyelő cowboy előtt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 903 átlag: 5.42 |
|
|
|
|