KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nada csoport

Iván Gábor

 

A tegnapi lapokat, ha elmulasztottuk elolvasni, még kézbe vesszük, de a múlt hetit már csak azért, hogy kidobjuk, jóllehet betűi nem fakultak ki, csak elpárolog az ereje. Megtörténik ez filmmel is, ha későn jut a néző elé.

Claude Chabrol filmjének születése és magyarországi bemutatója közt eltelt időben tucatnyi emberrablást szoronghattunk végig az aznapi napilapok, a rádió és a televízió – no meg a történelem jóvoltából. Elmeditálhattunk a politikai töltésű emberrablás értelmén, kivesézhettük értelmetlenségét, felmérhettük következményeit, vagyis magunk járhattuk végig az utat, amin ez a film akar megjáratni bennünket. Csakhogy a film nálunk lekéste a bölcsesség idejét, s ezért a járatást fölösleges ráncigálásnak érezzük.

Ha most levonjuk a következtetést, hogy tehát Chabrol, a „nouvelle vague”, a francia új hullám éllovasa – A szép Serge és az Unokafivérek rendezője – nem alkotott maradandót, úgy csak az igazság felét mondjuk ki, vagyis igazságtalanok vagyunk. Ő is, mint volt fegyvertársainak többsége, az utóbbi években elfordulva a „magas” művészettől, kommerszet művel, s ez alól a Nada csoport sem valódi kivétel. A film mégsem értéktelen. Még akkor sem, ha felismerései már egy kiskorú nézőt sem nyűgöznek le újdonságukkal. A Semmi fedőnevű anarchista csoport tragikus felbomlását bemutató vállalkozás tisztes alkotói szándékból született, és kétségtelenül tapasztalt filmes szakember gondos, pontos munkájának végeredménye. Az egészségesen ki nem hordott, csak az állítás szintjén megjelenő társadalombírálat egy izgalmas kalandfilm hozadéka. Hogy egy film két órán keresztül fogva tartja nézőjét, végül is nem kevés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8016