KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szergij atya

Veress József

 

Lev Tolsztoj megfilmesítésének úgyszólván feloldhatatlan a paradoxona. Nagyjából két eset lehetséges. Az egyik: a rendező – a mesével együtt – vállalja a nagy író filozófiáját, történelemszemléletét, morális szentenciáit. Ekkor feltétlenül hű Tolsztojhoz, csakhogy mondanivalója korszerűtlen marad. A másik alternatíva: kritikus szemlélettel elszakadni az orosz klasszikus mester gondolati köreitől, mintegy idézőjelbe téve túlhaladott téziseit. Ez mindenképpen okosabb „olvasat”, de az ihlető mű egyfajta kozmetikázása árán.

A tehetséges Igor Talankin – eddigi legjobb alkotása a Danyelijával közösen forgatott Messzi utca volt – Tolsztoj emléke előtt a Szergij atya új változatának elkészítésével tisztelgett. (Filmtörténeti jelentőségű Protazanov munkája – az első Szergij atya – a tízes évek végén: ebben a címszerepet Ivan Mozzsuhin alakította.) A választás meghökkentő – az öregkori kisregénynél sokkal alkalmasabb lenne számos prózai mű a Tolsztoj-hagyatékból az adaptáció számára –; az eredmény nemkülönben. Talankinnak ugyanis alapjában véve sikerült a lehetetlen. A szovjet művész pontosan értelmezte Szergij atya – meg hát persze Tolsztoj – életének válság-szimptómáit, s a mesében – vagy inkább példázatban – a vállalható és a vállalhatatlan felfogást élesen elválasztotta egymástól. A Szergij atya a rációk filmje. Nem pusztán egy kísértés (lelki válság) krónikája, hanem az igazságért folytatott gyötrelmes harc pontos tükre. Kár, hogy az egyes mozzanatok emocionális és hangulati töltése egyenlőtlen intenzitású, és kissé kiabáló a fekete-fehér nyersanyagra fotografált Pásenyka-epizód. Szergej Bondarcsuk külső megjelenésével és kulturált emberábrázoló képességével egyaránt illúziókeltő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7771