|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégP. S., a avagy a könnyelműség határaiHarmat György
P(eter) S(eidel)-ről szól a történet, aki az állami gondozásból az „Életbe” kikerülvén nehezen találja helyét. Börtönbe jut, pedig nem igazán bűnös. Egy lánynak gyereke lesz tőle, de későn tudja meg, és a nála tízegynéhány évvel idősebb „utógondozónőjét” választja. A film végén a nehézségek szövevényében vergődő fiútól búcsúzunk el.
Az alkotók dicséretére válik, hogy nein kínálnak mesterséges és hiteltelen megoldásokat. A történet második felét azonban olyannyira telezsúfolják fordulatokkal, hogy a figurákat már csak a dramaturgiai önkény mozgatja. Pedig érdekel minket a fiatal Peter sorsa, hiszen az átütően tehetséges Andrzej Pieczyński hiteles gesztusokkal és izgalmasan formálja meg alakját.
A többi színésszel nem volt ilyen szerencséje Roland Graf rendezőnek: nem tudják elég árnyaltan visszaadni elképzeléseit. A film még így is számos jó megfigyelést, szép pillanatot tartogat nézőjének, jóllehet a cselekmény felépítésében a közhelyek dominálnak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1014 átlag: 5.68 |
|
|
|
|