|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
KönyvFilmévkönyv, 1980Gáti Péter
Másodszor jelent meg a Filmtudományi Intézet és Filmarchívum gondozásában a magyar és külföldi film hazai egy évéről számot adó kiadvány. A filmművészetről szóló könyvek után sokszor hiába áhítozó olvasónak már maga a tény – háromszáz oldal a mozgóképről – örömet szerez. A műfaj íratlan szabályait betartva, a Filmévkönyv tények, adatok, jellemző eseményekről szóló híradások gyűjteménye. Felöleli a hazai filmgyártás, forgalmazás, oktatás, valamint szakmai irányítás és szervezeti felépítés egészét. Információbősége, világos szerkezeti felépítése, és nem utolsósorban ízléses kivitele nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szakmabeliek és érdeklődők egyaránt haszonnal forgathassák. Egy kötetbe összegyűjtve böngészhetjük az itthon forgalmazott, a tévében, moziban bemutatott alkotások filmográfiáját, sokszor meghökkentő nézettségi adatait; a szinkronmunkától a mozihálózatig sok mindenről olvashatunk, ami a filmhez szorosan hozzátartozik.
Bármennyire is reprezentatív azonban a kötet, a majd egy teljes évvel elcsúsztatott megjelenés – enyhén szólva – nem használ az információk aktualitásának. A statisztikai adatokhoz is megjegyzés kívánkozik. Legalább kettő. Az egyik a szaklapok és -kiadványok kérdése. Ha valaki az Évkönyv adatait ismeri csupán, nem értheti meg azokat a szakembereket, akik a filmnek a társadalomban betöltött szerepéhez képest lépéshátrányba került elméleti irodalmáról beszélnek. Az Évkönyv ugyanis csaknem félszáz itthon kiadott könyvről és 18 hazai filmlapról tesz említést! A másik megjegyzés: a vetített mozifilmek előadásszámát, látogatottságát, az úgynevezett „százalékos kihasználtságot” bemutató tanulságos összesítés. Ezeket a mutatókat vizsgálva, visszaköszönnek a filmforgalmazás – e lap hasábjain is – nemrég még terítéken levő kérdőjelei. Példaként említhető Tarkovszkij két alkotásának – Stalker, Tükör – meglepően alacsony nézettségi mutatója, ami homlokegyenest ellentmond az irántuk azóta is mutatkozó és kielégítetlen érdeklődésnek. Ide tartozik, hogy a kötetben elsőfilmesként említett Tarr Béla 79–80-as készítésűnek feltüntetett Szabadgyalog című filmjét 1981-ben nem forgalmazták. A sort – a könyv alapján – tovább lehetne folytatni. A kiadvány stúdiók szerint közli az 1980-ban készített filmek teljes filmográfiáját és – sajnos – tartalmi kivonatát is. Ez a megoldás nem nevezhető sikeresnek, hiszen sok esetben félreinformál, kilúgozza és verbalizálja a filmeket, éppen lényegüktől fosztja meg az alkotásokat. (Például a Psychét, Lugossy László Köszönöm, megvagyunk című filmjét ilyen közhelyek tucatjaival sekélyesíti el:”... Évában telítődött a sok elviselt méltánytalanság és a kiszolgáltatottság érzése.”) Mindenképpen többet használna, ha ehelyett – hasonló terjedelemben – az adott filmet elemző kritikákból állítanának össze tematikus montázst.
Semmitmondóra, jópofáskodóra sikeredett az elsőfilmesek bemutatkozása. A Filmélet eseményeiből című fejezet rövid cikkei kevéssé orientálnak, inkább kötelező tiszteletkört jelentenek. Hiányzik az Évkönyvből a Filmmúzeum műsorának önálló és részletes ismertetése, ami a mozi műsorpolitikáját ért jogos vagy jogtalan bírálatokhoz nyújthatott volna tényeket. Hasonlóképpen kimaradt a Magyarországon tartott filmhetek, filmnapok adataiból – a bemutatott művek kivonatos filmográfiája mellől – a nézettségi adatok közreadása.
A Filmévkönyv remélhetőleg jövőre is megjelenik. Az említett hiányosságok – lehetőség szerinti – pótlása minden bizonnyal emelné a kötet már most is figyelemreméltó színvonalát.
Filmévkönyv 1980. A magyar film egy éve. Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum. Bp. 1981. 318.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1896 átlag: 5.43 |
|
|
|
|