|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA menyasszonyLoránd Gábor
Hella gyűlöli a nácikat; szervezkedésért tíz évre ítélik a Harmadik Birodalomban. A börtön falai között játszódik a film: egyszerű, mértéktartó, elgondolkodtatni képes alkotás, amelynek tisztasága, jó értelemben vett eszköztelensége mégis szinte üdítően hat a sok-sok „maníros” film között. Méltán nyert nagydíjat a legutóbbi Karlovy Vary-i filmfesztiválon.
A fiatal nő méltóságáért, emberi mivoltának megőrzéséért harcol és vőlegényéért, aki vár rá. Semmi túlzott pátosz nincs ebben a harcban; csak egy meggyötört, csontos arcot látunk nagy szemekkel, összeszorított fogakkal, s a végsőkig elcsigázott test küzdelmét – mindezt póztalan, szép színészi alakításban. Ez a nő „csak” él, túlél, kapaszkodik minden fénysugárba, minden csepp vízbe, kívülről jött híradásba. És ember marad, nem les kegyeket, és nem tapos gyengébbekre.
Az alkotók igen jól, naturalizmustól és közhelyességtől mentesen ábrázolják a börtön pusztító hétköznapjait, nyomasztó atmoszféráját. S bár a film befejezése kissé elnagyolt, előkészítetlen, talán vitatható is (Hella kiszabadulása előtt néhány nappal hirtelen elhurcolják vőlegényét), erre a menyasszonyra vissza fog gondolni a néző.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1060 átlag: 5.43 |
|
|
|
|