|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVégállomásVarga András
Félúton a mozi és a film között. Röviden így jellemezhető a nyugatnémet film jeles rendezőjének, Reinhard Hauffnak e műve, melyben a szerző életfilozófiai meditációra vállalkozik két börtönviselt jóbarát egymással birkózó történetében.
A film hangvételét jól jellemzi egyikük „hamleti” fölismerése: „börtön az egész világ, mert nincs a világon se jó, se rossz; a gondolkozás teszi azzá”. Fölismerését nem spekuláció, hanem a jogi (tényleges) és a társadalmi (vélt) börtön kitapasztalása hozza világra, s a bűnök börtönéből szabadult hős a „szellemnek szűk” környezet-cellájából is szabadulást keres. Önmaga fölszabadítását eddigi életének megírásában véli megtalálni. A film másik alakjának szabadságvágya közvetlenebb. Nem vár intézményes engedélyre: megszökik a börtönből, és úgy tartja, hogy az emberi szabadság pénzen megváltható. A pénzszerzés nem igényli eddigi személyiségének meghaladását, csak a már bevált módszerek ismétlését. Hauff művének lényege, hogy mind a létezés kudarcait intellektuális lényegkereséssé föltornázni akaró hős, mind a pitiáner bűnöző azonos módon kerül oppozícióba környezetével. Indulj bárhonnét, eszközeid legyenek nemesek vagy rútak, a végcélként tündöklő szabadság illúzióvá hervad.
Sajnos, Hauff filmjében a kifejezésmód „nem követi” a mű logikai következetességét, gondolati komolyságát. A testiség és a szexus funkciótlan mutogatásával, amerikai álfilmek ritmusával és európai szabványizgalmakat kergető dramaturgiával hígítja föl az eredetinek induló filmformát. Sokszor pillanatok alatt hiteltelenné rombolja hosszú percek igényes előkészületeit. Csak a befejező képekben áll vissza a mű belső egyensúlya. Író-hősünk riadtan tekint a világot apró képekre osztó-szabdaló monitorokra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1249 átlag: 5.62 |
|
|
|
|