|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégCsaládi vészkijáratArdai Zoltán
A tiszta mérgekkel-gyógymérgekkel ható társadalmi szatíra művelésének Kelet-Európában olyan erős irodalmi-színházi tradíciói vannak – sőt, Forman, Němec, Chytilová, illetve a jugoszláv Makavejev révén már újabb keletű, filmes tradíciói is –, hogy nehéz megbékélni a kabaréízű álszatírák e táji megrangosodásával és vaskos fölényével. Ez az oka annak, hogy senkinek sem lehet tiszta szívvel ajánlani ezt a „fonákságokat kipellengérező” komédiát sem, pedig jó tempójú film: a tv-képernyőn, ahol a formai közönségességhez hozzászoktunk, bizonyára még szórakoztatónak is találnánk. Ódon névházassági meséjét (a kényszerűen férjhez menő lány s az őt pénzért elvenni hajlandó, rovott múltú fiú lassacskán egymásba szeretnek) szívesen követnénk végig – új arcok: ez elég ehhez –, de a szatirizálás mint máz a tévében is zavarna.
A névházasság színtere egy lengyel kisváros, melynek tanácselnöknője Varsóba küldi megalázkodó férjét: hozzon vőlegényt teherbeesett lányuknak, mielőtt még szó érhetné a ház elejét. (A házhoz kis magán-virágkertészet és kacsatelep is tartozik.) A kisváros egész vezető gárdája élősdiek gyülekezete. Fő tevékenységük: adják a kedves bohócot, mégpedig a mozinézők mulattatására. Az elnök asszonyt játszó színésznő ugyanis, akárcsak az ő szeretőjét játszó színész, nem egyszerűen parodizál (már ez is „sok”), hanem önparodizáló figurát alakít, aki mintha azon erőlködne, hogy bebizonyítsa: neki is megvan ám a „diszkrét bája”, nemcsak másnak. Igen, a dolgok sötét oldalának is meg kell ám látni a napsugaras oldalát! Mindenesetre az itt látható, sült kacsákban bővelkedő, nyilvános esküvőn végül mindenki jól jár: eszik-iszik, párra talál.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1163 átlag: 5.6 |
|
|
|
|