|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
KrónikaJuris Podnieks haláláraKönnyű-e filmrendezőnek lenni?Székely Gabriella
Könnyű-e fiatalnak lenni? – kérdezte 1986-ban egy szovjet filmrendező-operatőr a rigai főtéren gyülekező punkokat, Afganisztánt megjárt huszonéves veteránokat, csecsemőjét ringató fiatalasszonyt, beatkoncertek csápolóit. A világhíressé vált dokumentumfilm bejárta a világ számtalan tévécsatornáját. Moszkvában hosszú sorokban várakoztak a könnyű és nehéz életű fiatalok és öregek, hogy megnézhessék a moziban, hogyan vall egy nemzedék önmagáról, meg a világról, mely felnevelte. A nyolcvanas évek közepe Kelet-Európában amúgy is a nagy nyilvános szembenézések időszaka volt, a megcsillant szabadságtól mámorosan sokan újra hinni kezdték, hogy a világ értelmesen megváltoztatható és megjavítható. Podnieks, a tehetséges és okos dokumentarista már akkor kétkedve szemlélte a lázas nekibuzdulásokat. Tudta, mert elhitte beszélgető partnereinek, hogy nem lesz könnyű újratanulni a becsület, az erkölcs, a lelkiismeret fogalmát. Filmjeit nézve az embernek sosem támadt az az érzése, mintha a riporter már mindent tudna, amikor megkérdezi valamiről az alanyát, mintha csak a tudatlan nézőnek ismételnék el mégegyszer, amivel ők ketten már régen tisztában vannak. Bár az ő filmjében, 1986-ban hangzott el először nyilvánosan a Szovjetunióban, hogy Afganisztánban mocskos háború folyt, mégsem állt be a politikai pikantériákat fürkészők hosszú sorába, a nekibátorodott tabudöntögetők közé, akik sokszor nem is annyira a fájdalmakat, a sérelmeket akarják világgá kürtölni, hanem az a fontos számukra, hogy a kiáltásuk jó messzire hallatszódjék.
A moszkvai puccs évfordulóján a magyar tévében láthattuk felvételeit, a tankokból kimerészkedő kiskatonák rémült tekintetét. Vajon 1991-ben könnyű volt-e fiatalnak lenni?
Juris Podnieks, lett filmrendező, 42 éves korában, búvárkodás közben fulladt a tengerbe, Riga közelében.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1100 átlag: 5.48 |
|
|
|
|