KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tiszteletbeli konzul

Báron György

 

„Dr. Eduardo Plarr a Paraná partján álldogált a szerény kikötőben, korlátok és sárga daruk között, s azt a vízszintes füstcsíkot figyelte, amely lomhán terült szét a nyugati égen, a Chaco fölött. Úgy húzódott keresztül az alkony vörös pászmáin, akár egy nemzeti lobogó sávja. Néptelen volt a kikötő, csak a révparancsnokság előtt őrködött egy-egy matróz. Ilyen estéken a tűnő nappali fények és egy-egy ismeretlen növényi illat varázsa gyakran éleszt egyesekben gyermekkori emlékeket s új reményeket, míg másokban az elszalasztott és már-már elfeledett perceket idézi fel.”

Ezzel a leírással kezdődik Graham Greene A tiszteletbeli konzul című regénye, melyet John Mackenzie brit rendező kétségbeesett igyekezettel próbált meg filmvászonra átültetni. Hogy ez enyhén szólva nem sikerült neki, annak oka alighanem az a közkeletű tévedés, mely szerint ilyenkor célszerű a regényből kihüvelyezni annak elmondható történetét, s azt képekben elmesélni. Pedig a regény – és a film – ott kezdődik, ahol a történet végetér: a történet megjelenítésének módjával. A nyugati égen lomhán szétterülő füstcsíkokkal, az alkony vörös pászmáival, a tűnő nappali fények és ismeretlen növényi illatok varázsával. Ennek nyoma sincs a filmben. Helyette egy középszerűen unalmas politikai krimit kapunk valamely dél-amerikai diktatúráról, Costa-Gavras nyomán, ügyetlenül és fantáziátlanul. A rendezőnek mozihősre van szüksége, ezért Greene idősödő, megtört orvosát, ezt az igazán emlékezetes figurát egy divatos új-hollywoodi ifjú amorózóval, Richard Gere-rel játszatja. A személyes dráma így kiiktatódik, helyette a jobb sorsra érdemes Gere vonul és villogtatja fehér fogait a filmvásznon, a mozibajáró hölgyek nagy örömére. Aki azonban „az alkony vörös pászmáit” szeretné látni, bölcsebben teszi, ha Graham Greene könyvét veszi kézbe, s messzire elkerüli a John Mackenzie összeeszkábálta szövegfelmondós filmváltozatát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5853