|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégPatorale HeroicaBársony Éva
A címmel ellentétben sem a pásztorjáték idillje, sem a heroizmus fensége nincs jelen a filmben. Hogy Henryk Bielski mégis fontosnak tartotta ezt a meghatározó hangulatú címet, azt inkább fájdalmas fintornak vehetjük. Ilyen az érzelmek idillje és ilyen szomorúan kényszerű a hősiség ebben a mi szörnyeteg századunkban, közelebbről szörnyeteg századunk legszörnyűbb korszakában, a háború idején.
Minden hétköznapi és majdnem jelentéktelen ebben a filmben. A háború szerencsével megúszható kényelmetlen állapot. A pohosodó, középkorú hős szerencsés és ügyes túlélő. Az érzelmeket pedig, mielőtt játszi magasságokba szökellnének, a front mögötti valóság mázsás koloncai rántják a földre.
A szép és fiatal hitvesnek ugyanis másik férje van már, meg pólyásgyereke. A frontról rövid szabadságra hazaérkező első férj csak magyarázatot talál, de vigaszt nem. És megoldást sem a két törvényes házasság patthelyzetére. Erre csak dramaturgiai megoldás van. Érzelmes is, hősies is, de nem túl meggyőző. Az első férj önfeláldozása váratlan, sem a karakteréből, sem a szituációból nem következik. De még józan paraszti ésszel is logikátlan. Az, hogy a második férj helyett ő áll ki a falu átalakítása ellen szövetkező banda fegyverei elé, legfeljebb a cím soványka indokául szolgál. A helyzetek, a hősök és a kor ábrázolása szokványos és jellegtelen ahhoz, hogy a kényszerű hősiesség és az élet vágyánál is erősebb érzések tragikus magasságába emelkedjék a közepes film.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1444 átlag: 5.57 |
|
|
|
|