|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTörvényes esküvőFaragó Zsuzsa
Szilágyi Ákos a Filmvilág augusztusi számában „a háborús film szentimentalizált változatának” nevezi azt a filmtípust, mely az úgynevezett „újmonumentalizmus” és az „erkölcsi realizmus” irányzata közti időben, a hetvenes években tűnt föl a szovjet mozikban. Nem dübörögnek tankok, nem zúdul hurrázó tömeg az 1942-ben játszódó Törvényes esküvőben sem – ám a háború erkölcsét kegyetlen őszinteséggel vizsgáló irányzat is érintetlenül hagyta a rendezőt, Albert Mkrtcsjant.
Hátországi szerelmi történetében gátlástalanul használja a bejáratott, már-már örökérvényűnek tűnő elemeket: a nők-kedvence szépfiú riadt, ám tiszta szívű kis egérkébe szeret, ám mielőtt szerelmük beteljesedhetne, szétszakítja őket a háború. Búcsújuk: távolodó, integető férfi, könnyező női arc hosszan-hosszan, s közben (az egész film alatt is, végig) árad a széles, szomorú orosz zene (ez esetben még az sem segít, hogy a dalok egy részét maga Bulat Okudzsava énekli).
Olyan elemek ezek, melyeket nehéz oly sokadszor is változatlan formában újratermelve komolyan venni, annál nehezebb – minél komolyabban veszik maguk az alkotók. Márpedig Albert Mkrtcsjan és színészei nagyon komolyan veszik ezt a csupa „leszállt kultúrjavakból”, valahai nagy alkotások sikeres elemeiből összefércelt művet. Natalja Belohvosztyikova, akit legutóbb a Part című filmben láthattunk, most ugyanazt a hiteltelen, tépett, szőke figurát hozza, minden pillanatban „alakít”, érzelmeinket provokálja, könnyeinket sajtolná..
Szilágyi Ákos szerint a szovjet háborús filmnek ez a „szentimentalizált változata” átmenet a kialakuló „háborús filmkommersz” felé. Nos, úgy látszik, a háborús filmkommersz megszületett.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1254 átlag: 5.5 |
|
|
|
|