|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAngyalszívHegyi Gyula
Nem tagadom, elfogultan szeretem ezt a filmet. Szeretem, mert története kerek, kellőképpen titokzatos és mégis logikus. Mint a legjobb horrorkrimik, ez is egyformán kínál racionális és irracionális megoldást. Szeretem, mert helyszínei áthatóan, zsigerekig és csontig érően érzékeltetik az ötvenes évek Amerikáját – annak is, aki persze soha nem láthatta az ötvenes évek Amerikáját. Elsősorban a korabeli New Orleans-t, málló házaival, örökösen izzadó lakóival, csipetnyi francia és mindent átható néger kultúrájával (akik még négerek, nem „feketék”), a régi Dél álmos, véres és erotikus emlékeivel. Hősnői A vágy villamosa hősnői is lehetnének: csak az Angyalszívben kicsit látványosabban ölnek. Szeretem, mert Robert de Niro jó és egyre jobb színész, s most kiváló partnerei is akadnak. Van titka és van titokzatos iróniája: és a félvér lány, ruhában és meztelenül is gyönyörű. A szeretkezési jelenetben, amikor vér hull rá, ezer pornó-filmnél erotikusabb hősnő.
Aztán meg szeretem, mert szeretnem kell. A magyar mozikat elöntő hollywoodi tucatáruban, a minden rosszat alulmúló szennyáradatban ez a film maga a minőség, az ízlés, a szakmai tökéletesség. Tarkovszkijért mondjuk, szívesebben lelkesednék dehát most nem az ő korát éljük. Most azt a kort érjük, amelyben Schwarzenegger a legvonzóbb sztár és a sokadik cápakiadás a „színvonal”. Ehhez képest az Angyalszív igényességével, szívbemarkoló szakmai tökéletességével maga a megváltó KVALITÁS.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1352 átlag: 5.49 |
|
|
|
|