|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz embervadászNagy Zsolt
Zsarufilm manapság nemigen lehet meg beteges, szadista gyilkos nélkül. Mivel a nagyközönség lassan már csak a legerősebb ingereket érzékeli, a nyomozás kacskaringói kevéssé érdeklik, igazi szörnyetegeket akar látni, akiknek zord külseje alatt minden emberi bűn ott fortyog. Ettől a filmtől megkaphatja, amire vágyik. Michael Mann mentségére legyen mondva, legalább csavar egyet a közhelyen: nemcsak a gyilkos, az őt üldöző rendőr is mániákus. Persze nem annyira, hogy a film szimpatikus főhős nélkül maradjon, a felügyelőt az öles szenvedélye csak megkísérti, de nem lesz úrrá rajta. Hasadt lelke kimondottan előnyt jelent számára a nyomozásban, egyedül ő képes kifürkészni a mások számára kiismerhetetlen gyilkos indítékait. A beleérzés persze önmagában mit sem ér. Számítógépek, telefaxok, elektronmikroszkópok, segítik a felügyelőt a lélektani hadviselésben.
Az embervadász nem utolsósorban az amerikai csúcstechnológia alig burkolt reklámfilmje. A gondosan megválogatott külső és belső terek is a jövő századot idézik technicista pompájukkal. A cselekmény gyakori üresjáratai alatt bőven marad időn eltöprengeni azon: vajon a tökéletes technikától, amelynek hálóján minden tettünk, jellegzetességünk, mint „kartotékadat” fennakad, nem kell-e jobban félnünk, mint a teliholdas utcákon leskelődő megbolydult lelkektől?
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1048 átlag: 5.49 |
|
|
|
|