|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA szenvedély hatalmaJustyák János
A holland filmművészetet a hazai filmbarátok csak filmhetekről ismerhetik. Peter Verhoeff alkotása az év legjobb holland filmjének járó díjat nyerte el 1981-ben. A megtörtént esetet adaptáló rendező szülőhazájába, Frízföldre vezeti nézőit. A frízek híresek szabadságvágyukról, a holland hatóságok mindig tartottak az innen kiinduló szociális mozgalmak terjedésétől. A századunk húszas éveiben játszódó film hőse krisztusi korban lévő férfi, Ijje, magányosan él idős édesanyjával falujukban. A fríz szabadságvágy megtestesítője, szabadgondolkodásúnak vallja magát, elutasítja a polgári társadalom középszerűségét, a protestáns egyház mindenhatóságát. Ez utóbbi demonstrálására még attól sem riad vissza, hogy kedvenc kutyájával sétáljon be egy istentiszteletre. Pogánysága korántsem teljes, a nőkről igencsak puritán szellemben gondolkodik, megveti a gyengébb nemet, inkább Nietzschét olvas, komolyzenét hallgat vagy (orv)vadászgat szabad idejében. Ámde nem az a sorsa, hogy magányosan élje le életét: összeismerkedik egy forróvérű, többgyermekes asszonnyal. Az csak természetes, hogy a helyi erkölcsök ezt a kihívást nem viselhetik el, Ijje sorsa megpecsételődik. A horrorfilmekbe illő befejezés elkerülhetetlenségére – Ijje a szeretőjét bíróság elé vezetni akaró rendőröket lemészárolja – a rendező rájátszik egy kicsit, mintha nem bízna abban, hogy a sztori puszta filmrevitelével a főhős belső drámája magától is feltárulkozik. Ijje ugyanis önanalízise szerint egy vadállat ösztöneivel rendelkezik, ahogy a film holland címe is – A vadállat jele – utal erre. Még jó, hogy Verhoeff kimondatja ezt vele, a jellemábrázolás hiányossága miatt a néző nemigen venné észre. Az emberi szenvedélyek hatalmáról mégiscsak megtudhatunk valamit a holland filmekre oly jellemző, mesterien beállított erotikus jelenetekből.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1037 átlag: 5.55 |
|
|
|
|