KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Onimasza

Nagy Zsolt

 

Gosa Hideo több, mint száznegyven perces monumentális gengszterballadája A keresztapa remake-je, természetesen az európai ember számára olykor érthetetlen, egzotikus, saját évszázados törvényeivel és hagyományaival büszkélkedő Japánba helyezve. Az Onimasza-banda tündöklését és bukását követhetjük nyomon 1918 és 1937 között. A történetet a műfaj szabályai alapvetően meghatározzák; kell bele rivalizálás, párbaj, érdekházasság, szerelem, betegség, halál, örökösödési harc, utódkeresés, leszámolás stb. Az események logikája alapján újat itt nem nagyon lehet mondani, lehetne viszont másképpen elmesélni a szokványos mesét. Hideo filmje annyiban hoz friss vért a műfajba, hogy a sztori „körítése” számunkra – és a világ nagyobbik része számára is – egzotikum. Bár a díszlet és a világítás gyakran Fassbinder Querelle-jét idézi, mégiscsak „igazi” japán házbelsőket láthatunk, titokzatos kenőcsök, italok, feliratok, kimonók, riksák teremtik meg a hiteles hátteret egy, helyenként hiteltelen történethez. A néző pedig megpróbálja magára erőltetni a bandavezér rezzenéstelen arcát, elviselni a filmet úgy, mint ő az új és új sorscsapásokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5078