|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA prostiAsbóth Emil
Milyen az ideális férfi a szexuális vonzerőt tekintve? Legyen öregecske (hetven fölött az igazi), hálásan hervatag, képzeletgazdag, de szegényes fegyverzetű, legyen gyors, akár túl gyors is (ante portas), tehetős és tehetetlen, harcias Botond helyett félénk bekéredzkedő. A szerelemipar robotosnőjének ábrándlovagja korántsem a macho szuperhím. Ami a méreteket illeti: the small is beautiful. A pici gyönyörű.
Ken Russel, aki művészetében sohasem vonakodott a túlzó hatásoktól, a vér, a nyers hús, a szekrétum barokkos pompájától (Ördögök, A fehér féreg búvóhelye stb.), most önmagához képest szárazon tartózkodó. Az új tárgyilagosság jegyében mutatja a rutinos utcanő közhely-sorsát, szociálisan megtépett múltját, blazírtan férfigyűlölő napi szorgalmát. A közkurva személyisége meghatározottan nemlétező, akár a hangyáé, a gátlástalan nagyipari strici nőstény-hadseregének névtelen rabszolgája.
David Hines, londoni taxisofőr negyvenperces monodrámája amerikai környezetbe helyeződött, a szavak megjelenített képekké változtak, a múlt jelenidővé, a vallomások, a tetoválással megjelölt prosti és a gazdag strigó ars poeticájának címzettje a feloldozást nem ígérő kamera lencséje. A férfiak nem kéj-, de bosszúvágyból vásárolják a kielégülést, a bubus-üzletláncolat tulajdonosa egy elnök-vezérigazgató precizitásával számítja ki a haszonkulcsot. Persze Ken Russell egy kis brutalitásért nem megy a szomszédba. De hát ez nem apácazárda. Az az Ördögök színhelye volt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1082 átlag: 5.62 |
|
|
|
|