KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Másnap háború volt

Nagy Zsolt

 

Másnap háború volt... ezt azonban csak kevesen sejtették 1940 őszén-telén egy orosz kisvárosban. A kamasz lányok és fiúk nem politikával szerettek volna foglalkozni, hanem egymással, a szerelemmel, nagy sétákkal, az első csókkal. De a politikum szüntelenül betolakodik életükbe, áthatja mindennapjaikat, elválasztja őket egymástól, kialakítja a félelem légkörét. A gondtalan diákévekre a sztálini terror sötét árnyéka borul, Iszkra, Zina és Vika, a három barátnő sorsa tragédiába torkollik. A szüntelen „éberség” közegében elég egy ártatlan eszmefuttatás az „ártatlanság bizonyítása” alapján felépülő, „jogrendről” ahhoz, hogy egyikük funkcionárius anyja másikuk apját, a neves repülőgép-tervezőt feljelentse. A rosszhírű „nagy fekete autó” és a bőrkabátosok annak rendje és módja szerint már a következő nap hajnalán megjelennek, és miután apját elvitték, Vika ellen is megindul a rágalomgépezet, amely végül az öngyilkosságba kergeti. Az internált apa és az értelmiségi származás mellett olyanféle bűnei is vannak, hogy jobban szereti Jeszenyint mint Majakovszkijt, hogy élni, szeretni akar. Ez viszont ebben a megdermedt világban, ahol szinte mindent a szabályok, a fegyelem, az uniformizálás logikája vezérel, nem lehetséges.

Emelt fejjel biztosan nem, csak a vakhit által elkábítva, a jól kitapintható hierarchia megfelelő helyen a megfelelő szerepet eljátssza. És ezt kiválóan mutatja be ez a Borisz Vasziljev kisregényéből készített realista „glasznoszty-film”. Az, hogy a film fele miért fekete-fehér, a másik fele pedig miért színes – homályban marad. Az ábrázolt korszak pedig, úgy tűnik, egyelőre félhomályban. Mert Libereckij mérnök esetében a „fatális félreértés” tisztázódik, és visszatér otthonába, de mindenki tudja, hogy nem az ő sorsa a tipikus.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/11 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4911