|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMásnap háború voltNagy Zsolt
Másnap háború volt... ezt azonban csak kevesen sejtették 1940 őszén-telén egy orosz kisvárosban. A kamasz lányok és fiúk nem politikával szerettek volna foglalkozni, hanem egymással, a szerelemmel, nagy sétákkal, az első csókkal. De a politikum szüntelenül betolakodik életükbe, áthatja mindennapjaikat, elválasztja őket egymástól, kialakítja a félelem légkörét. A gondtalan diákévekre a sztálini terror sötét árnyéka borul, Iszkra, Zina és Vika, a három barátnő sorsa tragédiába torkollik. A szüntelen „éberség” közegében elég egy ártatlan eszmefuttatás az „ártatlanság bizonyítása” alapján felépülő, „jogrendről” ahhoz, hogy egyikük funkcionárius anyja másikuk apját, a neves repülőgép-tervezőt feljelentse. A rosszhírű „nagy fekete autó” és a bőrkabátosok annak rendje és módja szerint már a következő nap hajnalán megjelennek, és miután apját elvitték, Vika ellen is megindul a rágalomgépezet, amely végül az öngyilkosságba kergeti. Az internált apa és az értelmiségi származás mellett olyanféle bűnei is vannak, hogy jobban szereti Jeszenyint mint Majakovszkijt, hogy élni, szeretni akar. Ez viszont ebben a megdermedt világban, ahol szinte mindent a szabályok, a fegyelem, az uniformizálás logikája vezérel, nem lehetséges.
Emelt fejjel biztosan nem, csak a vakhit által elkábítva, a jól kitapintható hierarchia megfelelő helyen a megfelelő szerepet eljátssza. És ezt kiválóan mutatja be ez a Borisz Vasziljev kisregényéből készített realista „glasznoszty-film”. Az, hogy a film fele miért fekete-fehér, a másik fele pedig miért színes – homályban marad. Az ábrázolt korszak pedig, úgy tűnik, egyelőre félhomályban. Mert Libereckij mérnök esetében a „fatális félreértés” tisztázódik, és visszatér otthonába, de mindenki tudja, hogy nem az ő sorsa a tipikus.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 976 átlag: 5.43 |
|
|
|
|