|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégJézus életeGáti Péter
John Heyman gyermekeknek szóló bibliai képeskönyvek, képregények és rajzfilmek stílusát és modorát idéző, évtizednyi jótékony feledésből napvilágra került színes illusztrációja Lukács evangéliuma alapján készült. Az újtestamentumi kánon harmadik helyén álló könyvről azt tartják, hogy nem annyira Jézus-életrajz, mint inkább a korai keresztény igehirdetés fő tartalmának pogányok és pogánykeresztények számára készült összefoglalása. John Heyman ennyiben hű maradt Lukács apostol „szelleméhez”. Filmje azonban – narrátoros dramaturgiájával, didaktikus hitpropagandájával – nem több nehézkes tanítómesénél. Miközben túlzottan is hűen és aprólékosan követi Lukács könyvének egyes fejezeteit, jeleníti meg a fontosabb és nevezetesebb csodatételeket, példabeszédeket, teljesen megfeledkezik a legfontosabbról: a képi ábrázolás sajátosságairól. Kétségtelen, hogy hiánytalan egymásutániságban sorjáznak Jézus életének sokat idézett stációi a gyógyítástól a kenyérszaporításon át a csodás feltámadásig, de a hangsúlyozottan etnográfiai hitelességre törekvő, ábrázolásmód realizmusa és a hit csodás elemeinek gyermeteg misztikuma között kiáltó ellentmondás feszül. Pasolini stilizáltán egyszerű, a szellemiség sugárzását közvetítő Jézus-története és Scorsese Sátántól megkísértett Krisztusának a profán jelenidejűségtől megrázó és felkavaró históriája után mosolyt csal a néző szájára, ahogy az angyalok, vagy maga Mózes félig homályban maradó, fénykoszorúval övezett sziluettje megjelenik a vásznon az előcitált bibliai textusnál. John Heyman személytelen, szolgaian pontos „evangéliuma” aligha szerez majd a jézusi tanításnak új híveket.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1792 átlag: 5.58 |
|
|
|
|