|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA filmmúzeumok bemutatóiA Thomas Crowne-ügyPápai Zsolt
Adott egy, az élet örömeibe és a maga zsenialitásába belefáradt milliomos, aki hogy enyhítsen mindennapjai egyhangúságán, szokatlan lépésre szánja el magát. Festményt rabol ugyanis. Teszi mindezt csak úgy, passzióból, mint – két Die Hard-filmje okán általam egyébként igen kedvelt – John McTiernan rendező a mindenre éhes mozisták idejével.
Pedig az alapanyag jó, nem véletlen, hogy Hollywood gyakran fordul ihletért a történethez. Az idei szezon is futtatott már egy hasonlót (Briliáns csapda), az őseredeti opuszt Norman Jewison forgatta harminc évvel ezelőtt: A Thomas Crown-affér a ’60-as években az osztott képmező alkalmazásával kísérletező amerikai filmek egyik ma is jóízűen elfogyasztható darabja. Noha a zárlattól és néhány apróságtól eltekintve McTiernan filmje mind történetvezetésében, mind pedig tempójában nagyjából Jewisont követi, munkája – leginkább a két főszereplő közötti kapcsolat elmaszatolása miatt – nem állja ki az összehasonlítás próbáját. McTiernan az akció, a románc és a krimi között pendlizik, pedig igazán az akciózáshoz ért. Az eredmény: széteső, szétfolyó mozi, melynek hosszúra nyújtott, puffadt és tésztás (magyarán: ásítóan unalmas) középső harmadában mintha a rendező önmagát karikírozná. Mintha – minimum – két filmet látnánk. Azaz egyet sem.
Igaz, ha a film professzionális vágóképi megoldásokkal, lendületes svenkekkel operáló kezdő képsorait és bő invencióval megírt utolsó jeleneteit is figyelembe vesszük, végeredményben nem olyan rossz a mérleg, de azoknak, akik meg szeretnének ismerkedni ezzel a történettel, én inkább a Thomas Crown eredetijét ajánlom. Tíz éve hozták ki magyarul, néhány eldugott tékában még elérhető.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 961 átlag: 5.37 |
|
|
|
|