KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Animáció

Beszélgetés Tóth Pállal

Egy újabb nap

Bodolai László

A néhány év óta ismét Magyarországon dolgozó rajzfilmrendező a közelmúltban három fesztiválon is – a Mediawave-en, az Országos Független Film- és Videófesztiválon és a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon – jelentős díjat nyert.

 

– Ön már régóta a szakmában van. Meséljen a kezdetekről! Mi irányította a rajzfilmes pálya felé?

– A véletlen. 1971-ben létrehozták a Pannónia Filmstúdió kecskeméti animációs részlegét, ahova fiatal munkatársakat kerestek. Egy barátnőm hívta fel a figyelmemet a lehetőségre. Jelentkeztem, és felvettek. A stúdió önálló képzést indított, ahol a rajzfilmkészítés minden fázisát megtanultuk a fázisrajzolástól a kihúzáson keresztül a zörejezésig. Tizenheten végeztünk a Rajzfilm Akadémián, ebből hármunkat hívtak Budapestre gyakorlatra. Három év mélyvíz. A legnagyobbak mellett dolgozhattunk. 1974-ben mégis visszatértem Kecskemétre, mert számomra az ottani közeg volt fontos. Mikulás Ferenc vezetésével nagyon jó műhely alakult ki, igazi csapatmunka folyt, mindenki mindennel foglalkozott. Abban az időszakban több nagysikerű sorozat készült, a Mátyás király meséi, a Vízipók, a Magyar népmesék, a Leó és Fred. Később, amikor lehetőség nyílt egyedi filmek készítésére is, a csapatszellem egyre inkább eltűnt.

– Hogyan jutott ki Belgiumba?

– A Leó és Fred sikerének köszönhetően megkerestek, hogy vegyek részt egy egészestés rajzfilm előkészítési és kivitelezési munkáiban. Természetesen éltem a lehetőséggel, de a film befejezése előtt a gyártó cég sajnos csődbe ment. Kint maradtam, és szabadúszó lettem. Eleinte mindennel foglalkoztam, ami a szakmába vágott. Megtapasztaltam, hogyan működnek a dolgok az igazi „üzleti életben”, amiről itthon fogalmam sem volt. Akkoriban vált elérhetővé a számítógép az otthoni felhasználók számára. A komplexitása miatt – grafika, zene, animáció – nagyon érdekelt ez az új lehetőség, és egyre inkább a számítógép felé fordultam. Az utolsó belgiumi években már csak 3D-animációs munkát vállaltam. A számítógépet csupán felhasználói szinten ismerem, kizárólag mint eszközt használom a filmkészítéshez. Programozni nem tudok, de nem is érzem szükségét, hogy megtanuljak.

– Mi késztette arra, hogy visszatérjen Magyarországra?

– Kilenc év belgiumi tartózkodás után rájöttem, hogy filmet igazán abban a kulturális közegben érdemes készíteni, amit az ember a sajátjának érez. A 90-es évek közepére kialakultak azok a technikai lehetőségek, amelyek segítségével viszonylag kis költséggel létrehozhattam egy számítógépes stúdiót, amely lényegesebben olcsóbb, mint egy hagyományos rajzfilmstúdió. Hazajöttem, és megalapítottam a saját cégemet.

– Vállal külső munkákat is?

– Nem, csak magamnak dolgozom. Amikor hazajöttem, két lehetőség állt előttem: csinálom tovább, amit korábban, pénzt keresek, vagy végre azzal foglalkozom, amire húsz évig készültem, és amit igazán csinálni szeretnék. Az utóbbit választottam. Úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy az addig megszerzett tudásomat saját elképzeléseim szolgálatába állítsam.

– Miből finanszírozza a filmjeit?

– A költségek nagyobb részét pályázatok útján szerzem meg, de jelentős a saját forrás is. Ez alatt a filmek eladásából, a díjakból befolyt összegek visszaforgatása és a munkám jelentős része értendő.

– Elég különös hangulatú filmeket készít. Miből alakult ki például az Egy újabb nap ötlete? Gondolom, nem szeret korán kelni.

– Ez igaz, nem szeretem a korai, gyűrött keléseket. A filmjeim általában valamilyen hangulatból alakulnak ki – itt is ez volt meg előbb, a film tónusának, annak a hol ragyogó, hol fáradt barnás színnek a hangulata, amiben jól érzem magam –, később ebből született az ötlet. De elindíthat egy véletlen rajz vagy akár egy zenerészlet is. Van egy órányi zeném, amit számítógépen írtam még Belgiumban. Kíváncsi voltam, mit lehet kihozni a gépből, s hogy én mit tudok kifejezni a zene nyelvén. Minden rám jellemző hangulatot igyekeztem megírni. Klasszikus gitárt tanultam a Brüsszeli Zeneakadémián, ahol egyszer bevittem a számítógéppel szerkesztett zenéimet a tanáromnak, aki mellesleg nem tudta, hogy rajzfilmmel foglalkozom. Amikor visszahozta a kazettát, azt mondta, szerinte ezek rajzfilmzenék. Az Egy újabb nap zenéje is ebből az anyagból származik, persze, egy kicsit átalakítva.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 26-27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4537