|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz utolsó cseppSzemadám György
Nagytudományú barátom, Sz. S. szíves szóbeli közlésére hivatkozva kell immár nekem is állítanom, hogy az utóbbi évek nemzetközi filmtermésének túlnyomó része két kategóriára osztható. Ügymint: 1. Kardozós filmek. 2. Dugósfilmek. Az ezen felül maradó elenyésző kisebbség a moziba járó közönség szempontjából nézvést említésre alig érdemes, oly szűk réteget érdekel. Nomármost, ha a fentemlített két típust sikerül egy filmbe ötvözni, az magától értetődő sikerként könyvelhető el. Róbert Towne amerikai filmrendezőnek nem csupán ez sikerült maradéktalanul, de az is elmondható. Az utolsó csepp című alkotásáról, hogy minden ízében profi munka. A film főszerepét a Mad Max-sorozatból ismert Mel Gibson alakítja, aki ezúttal kiérdemesült kábítószercsempész. Mac – az érzőszívű szerelmes és példaszerű apa – szerepében sajátos kétarcúságával nyeri meg nézői szívét. Ugyanez a kétarcúság jellemzi gyermekkori barátját, Fresciát, a rendőrség kábítószeres csoportjának hadnagyát is. Kürt Russel – Frescia szerepében – gyermekien tiszta mosolyával és hiúz-tekintetével mindvégig kiszámíthatatlan, veszélyes barát és ellenfél. A szereposztás nagy találmánya, hogy a két férfi-főhős alkatából adódóan éppen a szerepek felcserélése lenne a kézenfekvő megoldás, így vetélkedésük és testvérharcuk jóval több feszültséggel lesz teljes. A bonyolult kapcsolatok szövevénye természetesen drámai konfliktusokhoz vezet, de a film a jól bevált hollywoodi happy anddel zárul. Nem is tudom, hogy kardozós-dugós műfajban láttam-e már ilyen tökéletes munkát.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2797 átlag: 5.48 |
|
|
|
|