|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Lengyel filmTáncőrületKoltai Ágnes
Habos-rózsaszín lányretro a hatvanas évek elejéről; afféle ellen- American Graffiti középosztálybeli úrihölgyeknek. Pontosabban: leendő úrihölgyeknek, mert a filmbéli kedves-csacska libuskák még csak úrihölgyikék. Kóstolgatják, próbálgatják a mamájuktól, nagynénjüktől, vihogós barátnőjük negédes anyucijától ellesett női szerepet, de a körömcipő töri a lábukat, a melltartó lötyög rajtuk, és csókolózás közben még zavarban vannak. Kis babaházukban egyfolytában a szent családról, az anyai kötelességekről és a feleség erényeiről hallanak, nem csoda hát, hogy oly fantáziátlanul készülnek a felnőtt életre. Becsületesen unalmas házasságra vágynak; feszes nyakkendőjű, puha házipapucsú férjre s néhány gödrös arcú lurkóra, lehetőleg enyhe lefolyású gyerekbetegségekkel.
Ennyire konzervatív és áporodottan unalmas még egy kisvárosi tinédzser sem lehetett a hatvanas évek Amerikájában. A rendezőnő mintha pukkasztásunkra találta volna ki e féktelenül nyihogós, szemérmetlenül butuska, lehetetlenül hétköznapi világot; – talán azt szeretné elhitetni, hogy a kertvárosi idill, a jómód és a protestáns erkölcs a szellemi ellágyulás, mondhatni leépülés valamiféle szimbóluma lenne. A filmbéli leánykák, akik egy görbe hétvégére kimerészkednek a közeli „romlott” városkába, olyan igénytelenek és szűk látókörnek, mint tulajdon szüleik. Nekik akarnak megfelelni, kétségbeesetten, különösen azután, amit „odalent”, a bohókás városban láttak. Ott zavarba ejtően sok minden történik, vissza is menekülnek az unalom fertelmes csendjébe, egyetlen halovány cinkos mosoly nélkül.
Sohasem fogjuk megtudni, hogy hol ér véget a való, és hol kezdődik a képzeletbeli ebben az émelyítő álidillben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 3066 átlag: 5.42 |
|
|
|
|