KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vörös sarok

Takács Ferenc

 

A film ún. „mondanivalós” hollywoodi termék, azaz a nálunk annak idején szocreál változatban dívó didaktikus-propagandisztikus sematizmus pontos amerikai tükre és mása. Magánérdekű szála természetesen férfi-nő történet, a kommunista Kínában gyilkosságért bíróság előtt álló amerikai ügyvéd-üzletember és kijelölt védője, a fiatal kínai jogász-asszony kapcsolatának az alakulásrajza, ellenséges közönytől a szerelemig (illetve valami szerelem-féléig). Közérdekű szintje persze a népi Kína, pontosabban az a kérdés, hogy milyen képet fessen Amerika magának utolsó kommunista, egyben lendületesen amerikanizálódó nagyhatalmi riválisáról, s mit is kezdjen ennek a képnek a jegyében Kínával. Ezért van, hogy sok mindent megtudhatunk a filmből a föld eme vörös szegletéről, például azt, hogy Kínában a színfalak mögött komoly harc folyik az amerikai szabadpiaci demokráciát meghonosítani kívánók és az ugyanezt ellenzők között. Közben látjuk a magányos férfihőst, a derék átlagamerikait, aki példaadó bátorsággal kényszeríti rá a népi bíróságot, hogy – ha már angolszász jogi normákat, az ártatlanság vélelmezését és hasonlókat nem ismer – legalább a saját törvényeit tartsa be az eljárás során. A krimi innen már a „tárgyalótermi dráma” szokványai szerint pereg tovább, melynek során az ügyvédnő – védence példájára és hatására, illetve a védence irányában ébredő rokonszenvével egyenes arányban – egyre inkább felismeri a nyugati jogrend fölényét a kínaival szemben. Az amerikai végül megússza a dolgot, mert a háttérben folyó nagypolitikai érdek-játszmában fordulat áll be, s így kiderülhet ártatlansága. Tökéletesen kiszámítható szériadarab a végeredmény. Annak viszont hibátlan: érdekes pekingi életképek, izgalmas üldözéses jelenetek, börtönmélyi szörnyűségek, valamint finoman kulturált színészi játék és intimusan érzékeny kamerakezelés teszik nézhetővé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3678