|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTomb RaiderKömlődi Ferenc
A Tomb Raider se kerülhette el végzetét: jó hollywoodi szokás szerint megfilmesítették, kivesézték, megszentségtelenítették. Az „eseményt” óriási csinnadrattával harangozták be, Lara-jelöltek jöttek és mentek, míg rá nem bukkantak a mellbedobással nyerő Angelina Jolie-ra. Hogy miért pont ő lett a kiszemelt, s nem egy B-szériás modell, esetleg hasonló (valószínűleg még előnyösebb) anatómiai tulajdonságokkal bíró pornósztár, csak az alkotók (?) és a marketingguruk tudják. Merthogy Jolie kisasszony színészi produkcióját – az egyetlen John Voightot leszámítva – csak a többi, valószínűleg D- és E-kategóriás aktor múlja alul. Na és a rendezés, a forgatókönyv, a produceri munka. A vizualitás csak-csak eldöcög, igaz, ennyi a minimum, amit egy mai hollywoodi mozitól elvárhatunk. Szerencsétlen egybeesések következtében, adott esetben (sajnos) a maximum is.
Hiába száguld a hősnő kontinensről kontinensre, mégis döcög a történet, kidolgozatlanok (pontosítsunk: egyáltalán nincsenek kidolgozva) a karakterek, a szokásos giccsbe hajló szentimentalizmus (apa-lány viszony), high tech csúcsbutaságok, amúgy akció akciót követ, változatos gyilok-módozatok (első, s leghatékonyabb az ősi hasba-rúgás), gigászira (galaktikusra, sőt univerzálisra) turbózott, mitikus szósszal (popularizált kabbala, popularizált buddhizmus) lebutított összeesküvés-elmélet. A szálakat – mint az utazási irodák pompás katalógusaiban – angol kastélyokban, velencei palotákban, Angkor erődtemplomaiban, örök hófedte sarki tájakon szövik. Illuminátusok a főszereplők: szegény Robert Anton Wilson, tőle is zanzásítottak a „szerzők”… Egyéb források: Indiana Jones, Mátrix stb., stb. Az eredeti Larát, a cyberhősnőt viszont elfelejtették. Kár.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 914 átlag: 5.67 |
|
|
|
|