KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Rejtő Jenő (1905-1943)

Kiss Ferenc

 

Rejtő (Reich) Jenő 1905-ben született Budapesten. Tanulmányai végeztével belevágott az élet iskolájába, csavargott, bebarangolta fél Európát. Volt dokkmunkás és illatszerügynök, parkett-táncos és foszfátbányász, s ki tudja, még mi minden. Saját állítása szerint Afrikába is eljutott, sőt megfordult az idegenlégióban is.

Miután megelégelte a nomád életmódot, hazajött és egy barátja unszolására kabarétréfákat kezdett el gyártani. Mindemellett volt ideje kalandos elbeszéléseket írogatni, amelyeket a Nova légiós és cowboyregényei követtek.

Életében megjelent huszonkét nagyregénye közül Az elátkozott part a tizenharmadik, 1940-ben látott napvilágot. Ez a könyv már hűen tükrözi az összes péhowardi elemet: a reálisból irreálisba fordult, groteszk történések között a hétköznapi, „normális” élethelyzetek tűnnek furcsának, oda nem illőnek. Az alvilági figurák és a verekedések leírásánál érezni azt az egyéni ízt, mely az írói intuíció mellett személyes élményanyag felhasználására utal.

Rejtő humorában feloldódnak a ponyvaregények sztereotípiái, így alkotva meg a műfaj paródiáját, már-már megkérdőjelezve annak létjogosultságát is.

Reich Jenő nem magyarosítja, csak elrejti a nevét. A Rejtő ugyanolyan álnév, mint a Gibson Lavery és a P. Howard. A sors különös abszurditása, hogy Rejtő – bár nem élt a mózesi törvények szerint – 1942-ben megkapta a munkaszolgálatos behívót. 1943 január elsején, nem messze Voronyezstől a nagy nevettető megfagyott. Nemrég elkészült egy képregény-forgatókönyv, mely a doni halálút hosszú menetelésébe helyezi bele Rejtő visszaemlékezéseit. Ezek a memoár-részletek a jellegzetes Korcsmáros-stílusban készülnek el, felhasználva a művész klasszikus figuráit, tisztelegve Rejtő ez idáig egyetlen avatott rajzolójának.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/08 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2296