|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégNovoKöves Gábor
A Novót, ezt a levegős-szimpatikus francia mozit – hasonlóképpen a közelmúltban bemutatott, szintén francia A számat figyeld!-hez – a zsánerek közötti ingajárat mozgatja. Embermese thriller-elemekkel, a nemek harcának és a szerelem természetének nagykönyvéből vett betoldásokkal, sötétebb és világosabb tónusokkal, hiteles emberi vonásokkal és nagyvonalúan elmaszatolt karakterekkel. Graham-mel (Noriega az Amenabar-rendezte Nyisd ki a szemed!-ből) először mint valami távoli bolygóról idepottyant csodabogárral találkozunk. Zavarbaejtően ártatlan tekintetű, holdkóros felnőtt, aki zokszó nélkül engedelmeskedik főnökasszonya perverz utasításainak, mintha fogalma sem lenne, mire megy ki a játék. Graham csuklójáról füzet fityeg, lapjain az elmúlt órák történései, melyekre Graham nem emlékszik: az amnéziának attól a válfajától szenved, amit, mi, mozinézők a Memento óta tartunk számon. Graham élete 10 percenként újraindul. De belefér-e tíz percbe egy románc? Bele, sőt mennyivel izgalmasabb, ha úgy csodálkozik ránk partnerünk újra meg újra, mint aki most látna minket életében először. Anna legalábbis így gondolja. Graham-mel folytatott kapcsolata egyfázisú: kizárólag az első beteljesedésének borzongásából áll. Miközben az emberi természet több kérdésére is keresi a választ, Limosin végzetes hibát ejt: Graham betegsége sosem illeszkedik szervesen a filmbe, erőszakolt fordulat, olyan eszköz a rendező kezében, mellyel a párkapcsolatok buktatóit a maga szájíze szerint demonstrálhatja. Képtelenek lennénk megújulni? Szerencsére Limosin intő ujja valahol félúton megakad a levegőben, s mielőtt még nagyon sommás választ adna a kérdésre, visszatolat a szórakoztatás irányába. És ez utóbbit igen elegánsan műveli: kellő játékossággal, fésületlenséggel és izgalommal. A Novo több lett a felejthetőnél, de kevesebb a maradandónál. Helyét valahol a félig teli és a félig üres közti átmeneti sávban lehet kijelölni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1079 átlag: 5.32 |
|
|
|
|