|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégAz igazság órájaHungler Tímea
Bármelyik pszichiáter hálás lehetne a sorsnak, ha a LaMarca család valamelyik tagját páciensei között tudhatná – Michael Caton-Jones rendező filmje központi figurájaként az apát (Robert De Niro) választotta, az ő szemszögéből szembesülhetünk a görög drámákat lepipáló Long Beach-i család sorstragédiájával: igaz a katarzis ez esetben elmarad. A fátum a dédpapa óta sújtja a famíliát, akit gyermekrablásért és gyermekgyilkosságért ítélték halálra – azóta minden fiú apa nélkül kénytelen felnőni a családban. A sort filmünk hőse, Robert De Niro kezdte, majd fia következett (James Franco), kinek felnevelése helyett hősünk a rendőri hivatást választotta, majd pedig jött a legifjabb LaMarca-sarj, De Niro unokája, aki apja kábítószer-függősége miatt maradt magára.
A film megtörtént eseményeket dolgoz fel – alapja az Esquire magazin hajdanában közölt megrázó erejű cikke egy család drámájáról. Ami azonban a realitásban igazi tragédia, a vásznon közhelyszerű, klisékből felépített melodrámává silányul. A kábítószeres fia gyilkossági ügye kapcsán a saját, és családja bűneivel szembesülni kénytelen De Niro az egyes szereplőkkel folytatott dialógusokból kikerekedő, gyorstalpaló pszichoterápia során érti meg, dolgozza fel, és orvosolja famíliája problémáit, megtörve a családi átkot; persze sok-sok könny, nagy fogadkozások és szélsőséges érzelmi kitörések kíséretében.
A film azonban nem elégszik meg ennyivel: társadalmi dráma szerepében tetszeleg – a néző a LaMarca-fiú ürügyén betekintést nyerhet a kábítószerfüggés poklaiba, a bandaháborúkba, sőt még Long Beach történelmével is megismerkedhet. A szappanoperákat megszégyenítő végkifejlet azonban minden kétséget eloszlat: itt bizony egy giccsbe hajló melodrámát láthattunk.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1132 átlag: 5.63 |
 |
|
|
|
