|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTiresiaVincze Teréz
A francia Bertrand Bonello filmjét látva először azon lepődöm meg, hogy nem szerepel a címében a fantom szó. Leginkább ugyanis az utóbbi években a Titanic Fesztivál éjszakai sávjában nyomuló fantomokkal látszik rokonságot tartani. Itt volt például 2001-ben a lisszaboni Joao Pedro Rodriguez A fantom című filmje, mely emlékezetes hatást tett mindazokra, aki egyáltalán végig tudták nézni. 2002-ben azután a francia Jean-Paul Civeyrac Fantomok című darabjában szembesülhettünk a szerelem és művészet sötét árnyaival a nézhetetlenség határán egyensúlyozva. Nos, hasonló dolgok várnak itt is ránk: sötét szenvedélyek, némi aberrációval keveredő indulatok, az új színt pedig (a sok mélykék és fekete mellett) a görög mitológia és a keresztény szimbolika felbukkanása jelenti.
Terranova, az esztétikai tökéletesség iránt kielégíthetetlenül vágyakozó széplélek Tiresiában, a brazil transzvesztitában véli megtestesülni ideáljait, úgyhogy elrabolja a Párizsban illegálisan dolgozó prostituáltat. Egy fészerben tartja fogva, ahol azonban – minthogy női hormonok szedésére nincs lehetősége – Tiresia lassan kezdi visszanyerni férfias vonásait. A nőies szépséggel együtt az ideák is tova röppennek, úgyhogy a biológiai ronccsá változó Tiresia megvakítva, az árokparton végzi. Egy néma lány fogadja be immáron vak jóssá (lásd Teiresziasz) és férfivé változott hősünket, kihez messzeföldről is jönnek jóslatért az emberek. Az orákulum működését az egyház azonban nem nézi jó szemmel, úgyhogy Tiresia megint csak az árokparton végzi, ezúttal holtan.
A Tiresia nagy francia elődöket is megidéz halványan (köztük főként Bressont), s habár néha nehezen igazodunk ki a filmen és a művészet túlzott akarása is zavaró némileg, azért van az egészben valami szépség, érzék és értelem.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1400 átlag: 5.45 |
|
|
|
|