|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégGrazia szigeteKöves Gábor
Az író-rendező Emanuele Crialese a kívánt hatás elérése érdekében teper ezerrel. Kéretik szeretni az ő torzonborz szicíliai szigetlakóit, az egymást gyepáló mezítlábas gyerkőcöket, a cserzett arcú halászlegényeket, de legfőképp: Graziát, a falu imádott-megtűrt szent együgyűjét és a szomorúszemű középső fiút, aki a bajban – mert Graziát családja a szárazföldre akarja küldeni orvosi kezelésre – védelmébe veszi és elbújtatja édesanyját. Lampedusa szigetén az élet nehéz, de a napfény vakító, a szegénység nagy, de a hagyománytisztelet erős, a népek nem túl barátságosak, de ha kell, összefognak. Játékfilmes szempontból veszélyes ezeken a partokon kikötni, a lefegyverzően fotogén tájak és a helyi folklór könnyen magukba bolondíthatják az erre vetődő elővigyázatlan filmest. Hogy elkerülje a felkínálkozó sémát, Crialese egy másik sémához nyúlt és a kézikamera töredezett mozgásával kívánta rögzíteni az érdes valóságot, megerősíteni az „akkor és ott” érzést. Mindez egy olyan történet megtámogatása céljából történik, amely maga is kínosan kimódolt, miközben éppen egyszerűségével akar őszintének hatni. Mintha Tornatore Malénája kötött volna érdekházasságot Trier Hullámtörésével. A cannes-i zsűri nyilván valami egészen mást látott a rendező és főszereplője, a modell-szépségű Valeria Golino igyekezetében, hisz a filmnek ítélt díjjal igazolta, fontos műnek tartja Crialese munkáját (Kritikusok Hete – Nagydíj). Ha másban nem is, abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy az áttetsző tengervizet lassítva taposó lábak fényképezésében valóban nagyformátumú mű született.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1115 átlag: 5.51 |
|
|
|
|