|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégTorremolinos 73Nevelős Zoltán
Egy házaló könyvügyök a Franco-korszak végén kiadója nyomására rááll, hogy feleségével házi szexfilmeket forgasson – egy szigorúan Skandináviában forgalmazandó „multimédiás” lexikon számára. Alfredo és Carmen sajátos sikersorozatának csúcspontja egy igazi játékfilm, amelyet Torremolinos tengerparti üdülőhelyén forgatnak dán stábbal. Az ihletet Bergman A hetedik pecsétje adja, szexjelenet nélkül azonban most sem úszhatják meg.
Első közelítésben könnyű rávágni, hogy a Torremolinos 73 a spanyol Boogie Nights szerényebb kivitelben, Pablo Berger filmszatírájában azonban máshol vannak a hangsúlyok. Míg a hetvenes évek hangulatának megidézése a jól eltalált színvilágban, lakásbelsőkben, szemüvegkeretekben és kísérőzenékben tobzódik, a középpontban mindvégig a főszereplők egyszerű vágyai állnak. A házaspár kezdetben kizárólag a megélhetés miatt száll be a „tudományos” soft-core pornóiparba, később aztán mindkettejüket ez a pálya segíti hozzá legfőbb céljuk eléréséhez: Carmen gyermekre vágyik, Alfredo pedig a művészi önkifejezésben igyekszik egyre tovább jutni. Az Almodóvar-filmekből ismerős színészek (Candela Peña – Mindent anyámról, Javier Cámara – Beszélj hozzá) mindvégig igazi átlagemberekként ábrázolják figuráikat, akik nem átlagos helyzetekbe szaladnak bele vakmerően: újra és újra erőt vesznek magukon, és megteszik, amit várnak tőlük a kamera előtt és mögött, de ettől még ugyanolyan egyszerű és őszinte emberek maradnak, amilyenek voltak. Berger a szexjelenetek rendezésében is a helyzet paradoxonához alkalmazkodik, bármilyen suták és nevetségesek hőseink, miközben a beállított kamera előtt pózolnak a nemi aktus közben, méltóságukat pont azért nem veszítik el, mert e képsorok a néző számára nem vágygerjesztő szoftpornóként működnek, hanem az emberi sorsdráma apró szatirikus pillanatképei.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1310 átlag: 5.38 |
|
|
|
|