|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDHairPápai Zsolt
Hair – amerikai, 1979. Rendezte: Miloš
Forman. Szereplők: John Savage, Treat Williams, Beverly D’Angelo. Forgalmazó:
Independent. 115 perc.
Kevés kort-tévesztettebb hollywoodi film ismeretes Miloš
Forman Hairjénél. Amikor – 1979-ben –
leforgatják, az ellenkulturális mozgalmak világmegváltó hevülete avétos emlék
csupán, a vietnami kudarc őszinte feldolgozása pedig még alig kezdődött meg
(sőt – mint a Csillagok háborúja
jelzi – éppenséggel az erőpolitika
újralegitimálása dívik Hollywoodban), ráadásul a Hair akkor is megkésett mozi, ha Forman személye okán bizonyos
kelet-európai események – ’68 tavasza és
ősze – parabolájának látjuk. Nem véletlenül bukik hatalmasat a bemutatásakor –
hogy aztán tyúklépésben haladva szép lassan felfedezze magának kritikus és néző
is. A redivivus nemcsak azért következik el, mert mai szemmel – illetve már a
kilencvenes években is – a Hair
sokkal aktuálisabb, mint az elkészülésekor volt (idősebb és ifjabb Bush a
családi bizniszt támogató kalandorpolitikája sokat tett azért, hogy az üzenete
– úgymond – felfrissüljön), hanem azért is, mert végre lett idő elmerengeni
formai megvalósításának perfekcionizmusán. Lehet – sőt biztos –, hogy van
Forman mesternek jobb filmje, de olyan nagyon kevés, amelyben a montázstechnika
olajozottabb, a hangkulissza-építés kimunkáltabb, a kameravezetés innovatívabb,
a nagyjelenek koreográfiája hatásosabb lenne. Didaktikussága megbocsátható, a
soundtrack tételeinek legalább fele örök klasszikus, a központi figurát,
Bergert adó Treat Williamsnél pedig kevés jobb, karizmatikusabb – egyúttal, sajnos,
elfeledettebb – színész van a korban. Csak azokat a férfifrufrukat tudnánk
feledni!
Extrák:
Előzetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|