|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziEsküvő a toponFekete Tamás
Top End Wedding – ausztrál, 2019. Rendezte: Wayne Blair.
Írta: Miranda Tapsell és Joshua Tyler. Kép: Eric Muirray Lui. Zene: David
McCormack. Szereplők: Gwilym Lee (Ned), Miranda Tapsell (Lauren), Kerry Fox
(Hampton), Shari Sebbens (Ronelle), Huw Higginson (Trevor). Gyártó: Goalpost
Pictures. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos.
113 perc.
Az esküvői vígjátékok többsége jellemzően háromfajta
konfliktust szokott használni: egy régi szerető megjelenését (Álljon meg a nászmenet!), az utolsó
pillanatban megfutamodó résztvevőt (Oltári
nő), vagy a népes rokonság sajátos viselkedéséből és kulturális hátteréből
adódó, áthidalhatatlannak tűnő ellentétet (Bazi
nagy görög lagzi). Az ausztrál őslakos Wayne Blair harmadik nagyjátékfilmje
úgy kezdődik, mintha a választottját az
oltár előtt faképnél hagyó lány története lenne, majd hamarosan úgy tűnik, hogy
a fehér vőlegény és az aboriginal menyasszony családja közti konfliktus adja
majd a humor forrását, ám végül hőseink útja mégis másfelé visz.
Az ügyvédi praxisából nemrég kirúgott fiatalembernek, és
az ellentétes karriert befutó, egy cég igazgatóságába frissen beválasztott
lánynak a gyűrű átadása után mindössze tíz nap áll rendelkezésére, hogy
egybekeljen. Csakhogy az ara anyja épp pár napja döntött úgy, hogy szó nélkül
faképnél hagyja férjét és ismeretlen helyre távozik. A jegyespárra így új
feladat hárul: az esküvő megszervezése helyett immár az örömanya
megtalálása a cél – és miközben a hirtelen döntés okán törik a fejüket,
akaratlanul is elbizonytalanodnak a házasság intézményét illetően.
A romantikus vígjáték fátyla alatt valójában egy súlyos kétségekkel és valódi
dilemmával megrakott film rejtőzik, középpontjában a hagyományok, identitás és
közösséghez tartozás kérdéseivel. A döntő pillanatban adott válasznak nem arra,
a műfajban unalomig ismert kérdésre kell választ adnia, vajon a szemben álló illető-e az igazi, hanem hogy a házasság
mennyire jelent szükségszerűen függetlenedést és elszakadást. Az Esküvő a topon nagy erénye, hogy
miközben ezeken elmélkedik, egy percig sem felejti el, hogy a meghívó mégiscsak
egy örömteli családi ünnepre szólt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|