|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA világ gyengéd közönyeBenke Attila
Laszkovoje bezrazlicsije
mira – francia-kazah, 2018. Rendező: Adilhan Jerzsanov. Forgatókönyv: Adilhan
Jerzsanov, Roelof Jan Minneboo. Kép: Ajdar Saripov. Szereplők: Dinara
Baktibajeva (Szaltanat), Kuandik Gyusszembaev (Kuandik), Kulzamilja Belzanova
(Szaltanat édesanyja), Baujrzan Kaptagaj (Zambeke). Gyártó: Arizona Films / Short
Brothers. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
100 perc.
A menekülő
szerelmesek-történetekben (Fegyverbolondok,
Bonnie és Clyde, Sivár vidék, Született
gyilkosok) a főszereplő párnak a bűnt gerjesztő szociális közeg a végzete.
Ezekhez a gengszterfilmekhez köthető a kazah rendező, Adilhan Jerzsanov
legújabb, Cannes-ban is vetített drámája, A
világ gyengéd közönye. Az Albert
Camus Közönyére nemcsak címében utaló
film főhőse Szaltanat, a vidéki fiatal lány, akinek édesanyjára hatalmas
adósság szakad a családfő halála után. A városban élő nagybácsi képes
kisegíteni a családot, amennyiben a lány hozzámegy a bácsi gazdag ismerőséhez.
Ám Szaltanat makacsul ellenáll a megalázó ajánlatnak, és megszökik gyerekkori
barátjával, Kuandikkal – majd a két fiatal a bűntől mocskos betondzsungelben
megtapasztalja a mindent átható korrupciót és kizsákmányolást.
Jerzsanov korábbi
filmjeihez (A tulajdonos, Építészek) hasonlóan A világ gyengéd közönyében is a
kazahsztáni gazdasági kiszolgáltatottsággal foglalkozik. A minimalista
stílusban előadott történetet a rendező komplex színszimbolikával stilizálta.
Habár a vidékhez az élénk és meleg színek (például Szaltanat rikítóan vörös
ruhája), míg a városhoz a fakó és hűvös színek kötődnek, a vidék idillje,
melyből a fiatalok tapasztalatlansága, naiv vakmerősége is ered, ugyanúgy
megpecsételi a főhősök sorsát, mint az elesetteket kihasználó gengszterekkel és
hatalmasságokkal teli betondzsungel. Jerzsanov remek filmje azonban néha
megbicsaklik. Így például Szaltanat a cselekmény közepén sajnos háttérbe
szorul, és mikor egy fordulatot követően a két főhős útjai elválnak,
egyértelműen Kuandik válik érdekesebb karakterré. Emellett a véres fináléban
sérül A világ gyengéd közönyének
valószerűsége, bár a csorbát végül kiköszörüli az – ugyancsak Camus regényét
idéző – távolságtartó totálképen rögzített, mégis kegyetlen zárójelenet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|