KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelmünk napjai

Vajda Judit

Time Freak – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Andrew Bowler. Kép: Luke Geissbuhler. Zene: Andrew Lockington. Szereplők: Asa Butterfield (Stillman), Sophie Turner (Debbie), Skyler Gisondo (Evan), Will Peltz (Ryan), Aubrey Reynolds (Blue Ribbons). Gyártó: QC Entertaiment / Beach Pictures / Rhodes Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Média. Szinkronizált. 105 perc.

 

Andrew Bowler lehetőséget kapott arra, hogy 2011-es Oscar-jelölt kisfilmjét a legmenőbb fiatal színészekkel forgassa újra nagyjátékfilmként. A Szerelmünk napjai férfi főszerepét az egykori gyereksztár, Asa Butterfield (Végjáték), női főszerepét a Trónok harcából ismert Sophie Turner játssza, de Bowler nem tudta kihozni belőlük (sem) a maximumot. A gondok ott kezdődnek, hogy hatalmas castingbaki volt a 21 éves kora ellenére 14-nek tűnő Butterfieldet beválogatni, akinél ráadásul nem is működik a kémia a szerelmét játszó Turnerrel. Az igazán jó párost a színész a Vakáció ifjú Griswoldjaként megismert Skyler Gisondóval alkotja, ami csak még jobban erősíti azt a benyomást, hogy az Amerikai pitébe illő idétlen kamaszokat látunk, felnőtt szerepben.

De a Szerelmünk napjaiban nem csak a színészek nem stimmelnek: a szakítás után volt barátnőjét egy saját maga által tervezett időgép segítségével visszaszerezni kívánó srác sztorija rövidfilmként még működhetett, de az ötlet nem tart ki egy nagyjátékfilmnyi ideig.

Bowler egyrészt csak felmondja, sőt inkább mechanikusan ledarálja azokat a kötelező kliséket, amiket mindenki ismer, aki látott már időutazós filmet; másrészt balszerencséjére még az időutazáson belül is olyan témát választott, amit előtte már többen is megcsináltak – nála sokkal jobban. A fiatal szerelmesek közti kapcsolat napokra lebontott és kielemzett vázát az 500 nap nyárban láthattuk megelevenedni, igazán érzékenyen, frappánsan és szellemesen. A Szerelmünk napjai másik fő vonulata pedig a családi viszonyait egy varázslatos, a saját életét oda-vissza pörgető távkapcsoló segítségével megjavítani kívánó férfiról mesélő Adam Sandler-filmből, a Távkapcsból lehet ismerős. És igen, ez sajnos azt jelenti, hogy Bowler alkotásánál még egy Adam Sandler-opusz is lényegesen jobb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13990