KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pusztító

Varró Attila

Destroyer – amerikai, 2018. Rendezte: Karyn Kusama. Írta: Phil Hay és Matt Manfredi. Kép: Julie Kirkwood. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Nicole Kidman (Erin), Sebastian Stan (Chris), Toby Kebbell (Silas), Tatiana Maslany (Petra), Jade Pettyjohn (Shelby). Gyártó: 30West / Automatik Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Média Kft. Feliratos. 123 perc.

 

Kész csoda, hogy a film noir az egyetlen hagyományos férfizsáner, amely eleddig elkerülte a 2010-es évek Álomgyárának általános női revízió-hullámát: a bemocskolódott, sarokba szorult Fehér Férfi és a kemény, céltudatos Femme Fatale páros bukástörténetére épülő műfaji modellben elég áthelyezni a hangsúlyt az utóbbira és minden egyéb módosítás nélkül foroghatnak a Kettős kárigény és Angyalarc női remakejei. Karyn Kusama pontosan ezt teszi, a Pusztítóban mintha csak átültetné a Gyilkosok szüzséjét a „rogue cop”-noirok történetsémájába, felcserélve a nemi felállást: mialatt Los Angeles-i rendőrnője, Erin a jelenben nyomozást folytat egy sok évvel korábban elbaltázott bankrablás szociopata bandavezére után, a múltbéli szálból kiderül, hogyan épült be hajdani zsarutársával, Chris-szel a bandába és csábította át a férfit a sötét oldalra, amely azóta is feltartóztathatatlan erővel roncsolja testét-lelkét, karrierjét és magánéletét.

Túl a bűnügyi bukástörténeten, ravasz flashback-struktúrán és femme fatale-főhősön, Kusama sokat megőriz választott műfaja eredendő (melo)drámai jellegéből is: sikeres rémfilmjei (Ördög bújt belé, Meghívás) szatirikus hangnemétől visszatér korai bokszdrámája, A bunyós csaj komorabb tónusához és rögrealizmusához. Komótos neo-noirja minden jelenetében a hősnő felőrlődött személyiségéről mesél, legyen szó brutális ügyvédverésről, kamaszlánya neveléséről vagy akár a vágyott információért egy haldokló bűnözőn végzett kézimunkáról. A Pusztító Nicole Kidman leamortizált vonásaitól a kifejező Los Angeles-i gettóhelyszínekig precíz térképet rajzol a kortárs noir kilátástalan, nyomorúságos és minden romantikus árnyalatot nélkülöző világáról – időnként modoros (orosz rulett a bandában), helyenként húsba vágó (bunyó az étteremben), amolyan fekete bárány Michael Mann és Kathryn Bigelow búbánatos frigyéből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13983