|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziBérgyilkost fogadtamKovács Patrik
Dead
in a Week: Or Your Money Back – brit, 2018. Rendezte és írta: Tom Edmunds. Kép:
Luke Bryant. Zene: Guy Garvey. Szereplők: Aneurin Barnard (William), Tom
Wilkinson (Leslie), Freya Mavor (Ellie), Christopher Eccleston (Harvey).
Gyártó: Guild of Assassins, Rather Good Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 90 perc.
Nem
csoda, hogy Aki Kaurismäki negyedszázada készült fekete komédiája, a Bérgyilkost fogadtam megihlette a fiatal
rendezőgenerációt, hiszen már az eredeti darab is különböző eredetű
inspirációkra épül: Bresson és Melville hűvös, egzisztencialista tapintású
munkái, de még inkább Irving Lerner Murder
by Contract című, méltatlanul elfeledett – sok tekintetben pionír
szellemiségű – film noirja tekinthető közvetlen elődjének. Hőse, a
munkahelyéről frissen elbocsátott fiatalember öngyilkosságra szánja el magát,
ám mivel kísérletei sorra csődöt mondanak, úgy dönt, sokat próbált hivatásosra
bízza a feladatot. A kiszemelt bérgyilkos azonban tipikus balfácánnak bizonyul,
de ha mindez nem volna elég, az ifjú áldozatjelölt időközben meggondolja magát,
ugyanis belehabarodik egy virágárusnőbe. Kaurismäki minimalista, angolosan
rideg vígjátéka felforgatja a bérgyilkos-tematika ok-okozati rendjét és gúnyt
űz megcementesedett kliséiből is. Ugyanerre vállalkozik az elsőfilmes Tom
Edmunds azonos címen futó remake-je is, ám egész más stíluseszközökkel.
Edmunds
ugyan a nyitányban jóval nagyobb teret szentel az egzisztencialista
szorongásélmény és a halálkultusz kifejtésének, mint Kaurismäki (még Camus-re
is nyílt utalást tesz), és az öngyilkossági kísérletek kivitelezése is színes
ötletkavalkád, ám a debütáns rendező hosszú távon mégis kevesebbet profitál az
alaphelyzetből: miután a konfliktus tetőfokára hág, s a főhős, William
megütközik a bérgyilkossal, Edmunds az abszurd bűnkomédiát hollywoodiánus
akcióthrillerre cseréli. Ennél is problémásabb, hogy a Bérgyilkost fogadtam végül tragikus hőssé emeli az eredeti mozi átkos
sorsú, de szánalomra méltó, a véletlen hálójában vergődő figuráit; nem is
rugaszkodhatna tehát messzebb Kaurismäki elképzeléseitől, valamint a játékidő
első – minden tekintetben kiváló – háromnegyed órájától.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|