|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziMaraVarga Zoltán
Mara
– amerikai, 2018. Rendezte: Clive Tonge. Írta: Jonathan Frank. Kép: Emil
Topuzov. Zene: James Edward Barker. Szereplők: Olga Kurylenko (Kate), Craig
Conway (Dougie), Rosie Fellner (Helena), Mackenzie Imsand (Sophie), Lance E.
Nichols (McCarthy). Gyártó: Moon River Studios / Synchronicity Entertainment.
Forgalmazó: ADS Service. Feliratos.
98 perc.
Semmi
meglepő nincs abban, hogy a horrorfilmet régóta meghitt viszony fűzi a rémálom
jelenségéhez, hiszen a műfajt akár a rémálmok föltérképezésének kísérleteként
is elgondolhatjuk, amely közelebb vihet a kimondhatatlan szorongások
artikulálásához s a félelmekkel történő szembenézéshez. Goya rézkarcának híres
figyelmeztetése a horror poklainak kapujára kívánkozik: „Az értelem álma
szörnyetegeket szül.” Álmokban kísértő fantomoktól rettegő karakterek, sikoltva
ébredő áldozatjelöltek s lidércnyomás és ébrenlét labirintusaiban bolyongó
elveszettek népesítik be például a Lelkek
karneválja, az Iszonyat vagy Az őrület torkában képsorait, sőt minden
idők legnagyobb karriert befutott horrorfiguráinak egyike, Freddy Krueger is
rémálmokból érkezett.
Az ő
babérjaira tör most az Amikor lehunyod a
szemed szörnyalakja, Mara (rá utal a film eredeti címe). Az Elm utca
fiataljait tizedelő borotvakesztyűs monstrumnak azonban nem kell tartania a
trónkövetelőtől, ahogyan a film nézőinek sem az álmatlan éjszakáktól a
mozivetítés után. A kudarc sokban magyarázható a markáns atmoszféra hiánya és a
vánszorgó tempó mellett azzal, hogy a rém az áldozatjelölteket az alvási
bénulás állapotában cserkészi be, a hősök önvédelmi aktivizálódásának érdemi
lehetősége nélkül pedig csődöt mond a feszültségépítés. Mindennek tetejébe a
szörny kevéssé kiaknázott, homályos árnyalak marad csupán, aki küllemében bár
emlékeztet a kortárs horror olyan nyúlánk figuráira, mint amilyen a Slender Man
szörnye, mégis leginkább a 30 éves Pumpkinhead bosszúdémonára hajaz – annak
mitologikus-misztikus háttere és mélysége nélkül. Szándékolatlan önreflektív
iróniát eredményezhet továbbá, hogy míg a szereplők az elalvástól rettegnek, a
film nézőinek is komoly kihívást jelenthet ébren maradni, amit az előre
sejthető sokkeffektusok sem kifejezetten segítenek elő.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|