|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziGyémánthajszaRoboz Gábor
Siberia
– amerikai, 2018. Rendezte: Matthew Ross. Írta: Scott B. Smith. Kép: Eric
Koretz. Zene: Danny Bensi és Saunder Jurriaans. Szereplők: Keanu Reeves (Lucas
Hill), Ana Ularu (Katja), Pasha D. Lychnikoff (Borisz), Boris Gulyarin (Pjotr).
Gyártó: Company Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 104 perc.
Hollywoodi
sztárszínészt kelet-európai helyszíneken látni különleges mozinézői örömforrás,
Keanu Reevest legújabb produkciójában ráadásul még oroszul beszélni is halljuk,
akit azonban ezek az összetevők nem csigáznak fel, annak ezúttal be kell érnie
a filmkatasztrófa-turisták kárörömével. A Gyémánthajsza
hivatalos egymondatos szinopszisa mintha akaratlanul is leleplezné, hogy a
száz hosszú percen át tartó produkció mögött gyakorlatilag semmilyen épkézláb
koncepció nem volt: miután egy amerikai gyémántkereskedő orosz társa eltűnik, a
férfi Szibériába utazik, hogy megkeresse, de inkább szerelmi viszonyba kezd egy
nővel.
Amikor
saját regényeinek filmmé adaptálásáról volt szó, Scott B. Smith húsz éve
kimagasló munkát végzett (Szimpla ügy),
tíz éve erős közepest (A romok), a
forrásmű nélküli idei egészestés írásakor azonban mintha mindent elfelejtett
volna a szakmáról. Pályakezdők forgatókönyveire jellemző információadagolási
problémák keverednek hol papírízű, hol bárgyú párbeszédekkel, miközben tényleg
nem túlzás annyival összefoglalni a cselekményt, hogy különböző bűnözők
vadásznak benne valamilyen gyémántra, és ezzel párhuzamosan kialakul egy
jóindulattal is elnagyolt románc. A filmkritikusból lett rendező Matthew Ross
magabiztos noirdebütje (Frank and Lola)
után ezúttal nem vállalt szerepet a forgatókönyvírásban, és Scott alapanyagából
talán még sokfilmes rutinnal sem tudott volna várat építeni. Romantikus
thrillerében még a műfajhibridek szenvedélyes rajongóinak is nehéz bármi
valóban értékelhetőt találni, így nézőként vagy a fent említett örömök
maradnak, vagy a filmnézés halálát jelentő találgatás arról, hogy vajon mi
történhetett a forgatáson.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|