|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA bűnösPethő Réka
Den
skyldige – dán, 2018. Rendezte és írta: Gustav Möller. Kép: Jasper Spanning.
Zene: Carl Coleman és Caspar Hesselager. Szereplők: Jakob Cedergren (Asger
Holm). Gyártó: Nordisk Film Productions / Spring. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 85 perc.
A
klausztrofób, egy helyszínes thrillerek sikerének az a kulcsa, hogy fenn
tudja-e tartani az érdeklődésünket a játékidő teljes hosszára kizárólag a
szereplők közti párbeszéddel. Ezt a tematikát jellemzően párkapcsolati témákat
feszegető drámák (Blue Jay, A nő másik
arca, Tegnap éjjel) és thrillerek alkalmazzák sikerrel. A Locke-ot idéző A bűnös mindössze egyetlen (látható) szereplővel és két erős, bár
kiszámítható fordulattal is feszültséggel teli, izgalmas thrillert teremt. A
film másfél órája alatt mindössze egy rendőrségi segélyhívó vonal végén ülő tiszt,
Asger Holm látható. A férfihez befut egy hívás, amelyből néhány kérdés után
kiderül, a telefonáló nőt elrabolták, és miközben hívását azzal álcázza
elrablójának, hogy a gyermekét nyugtatja meg, igyekszik jelezni a rendőrségnek
a vészhelyzetet. A főhős igen-nem kérdésekkel próbál minél több információhoz
jutni a nő helyzetéről, majd a telefonban található GPS segítségével szerez pár
támpontot, ám a környéken járőröző rendőrök így sem tudják megtalálni a
mozgásban lévő járművet. Asger mégsem hagyja annyiban a dolgot, makacsul
mindent megtesz, hogy előrébb lépjen az ügyben – és mint fokról-fokra kiderül,
erre hivatástudatán túl személyes oka is van.
A dán
Gustav Möller első nagyjátékfilmje talán azért működik jól, mert a rendező
kiválóan eltalálta az arányokat a közeg megteremtésekor. Rögtön a film elején
ízelítőt kapunk belőle, milyen sajátos gondolkodást követel kizárólag hallás
alapján megítélni a vonal másik végén zajló helyzet súlyosságát: mint például a
sürgősen mentőt követelő lány hívásakor, akivel mindössze annyi történt, hogy
félrészegen elesett a biciklivel. Ahogy haladunk előre a történetben, a
szorongató érzés egyre erősebb lesz, és mind jobban várunk rá, hadd pillantsuk
meg végre, mi történik a telefon másik végén. De ahogy Asgernek, úgy nekünk sem
lesz erre lehetőségünk, ám így sem vesszük le a szemünket egy pillanatra sem a
vászonról.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|