|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziBriliáns válásKovács Kata
Brillantissime–
francia, 2017. Rendezte: Michele Laroque. Írta: Geraldine Aron darabjából
Lionel Dutemple és Benjamin Morgaine. Kép: Kika Ungaro. Szereplők: Michele
Laroque (Angela), Kad Merad (Steinman), Francoise Fabian (Claire), Gérard
Darmon (Georges), Rossy de Palma (Charline). Gyártó: StudioCanal / Nolita
Cinema / Princesse Bell. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 95 perc.
A
tavalyi év legmenőbb francia női mozija, az Ötven
tavasz nyomdokain járó Briliáns válás
komédiája harsányságban több, eleganciában kevesebb elődjéhez képest, holott a
főszerepet alakító Michele Laroque (Addig
jár a korsó a kútra, A szomszéd)
nem kevésbé karizmatikus színésznő, mint az Aurore-t játszó Agnès Jaoui: ám
túlvállalta magát, amikor – pályája során először – a rendező-forgatókönyvírói
székbe is beleült. Mindkét film egy változó korba lépő, magányos nő
válság-története, női kapcsolatokkal a középpontban, anya-lánya egymásra
találással, és a B-oldal megkezdésének nagy, önreformáló ráébredéseivel.
Laroque ráadásul egy olyan darabot adaptált, amelyben már a színpadon is
szerepelt, a gyöngyvásznon mégsem sikerült valódi mélységet előcsalni az
egyébként meglehetősen banális történetből és figurából. De míg a szomorkásabb Ötven tavasz a melodráma (bár néhány
összetettebb poén révén a szatíra irányába is kacsintgat), addig a Briliáns válás végig habkönnyű vígjáték.
Angela
ragyogó és csinos felső-középosztálybeli nő, akit karácsony napján egyszerre
hagy faképnél a férje egy fiatalabbért és a nagykamasz lánya az önállósodás
jegyében, majd néhány kerülőút után minden szakmai dilemmától mentes szerelmi
kapcsolatba keveredik nem épp karizmatikus terapeutájával, a tökéletesen
súlytalan mellékszálakon pedig egy excentrikus legjobb barátnő, egy új barát, a
narcisztikus édesanya és a család cuki labradorja terelgeti egy boldogabb élet
felé. A menopauzával újrakezdő nők történetei a moziban általában az érdekes
színészi alakításoknak köszönhetik főbb érdemeiket (mint a legismertebb példák,
az Egyszerűen bonyolult Meryl
Streeppel, vagy a Minden végzet nehéz
Diane Keatonnal) – a Briliáns válást
pedig éppen ennek hiánya sorolja a feledhető francia komédiák közé.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|