|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziEldoradóSoós Tamás Dénes
Eldorado
– svájci-német, 2018. Rendezte és írta: Markus Imhoof. Gyártó: Thelma Film AG /
Schweizer Radio und Fernsehen (SRF) / Zero One Film / Bayerischer Rundfunk
(BR). Forgalmazó: Cirko Film Kft.. Feliratos.
90 perc.
Markus
Imhoof egy fésületlenségében is érdekfeszítő, személyes hangvételű
dokumentumfilmet forgatott a menekültválságról. A svájci rendező feleleveníti,
hogyan fogadott be családja egy olasz menekültlányt a II. világháború idején,
és ezzel a már-már hollywoodi filmbe illően drámai történettel nemcsak markáns
érzelmi többletet kölcsönöz filmjének, de történelmi keretbe is ágyazza a
migránsválságot. Azt sugallja, az előítéletek felélénkülése és a személytelen
bürokrácia már akkor is életeket roppantott össze, amikor nem távoli
kultúrákból, hanem szomszédos országokból vándoroltak be Európába. A film
legnagyobb erénye, hogy miközben a migránsokat mentő olasz hajókon, a
visszautasított menedékkérőket tömörítő gettókban, és a svájci-olasz határon
intézkedő készített interjúkkal megismerteti velünk a menekülthullám különböző
arcait, ezekhez az arcokhoz megrendítő sorsokat is kapcsol, akiknek a története
épp azért lehet megrendítő, mert Imhoof megvilágítja a migráció tágabb
összefüggéseit.
Az Eldorádó nem tetteti magát apolitikusnak
(a menekültek egyenlő arányú elosztása mellett érvel), de ezt olyan, épkézláb
érvekkel teszi, amik az Európai Unió szerepét is megpendítik a válság
fenntartásában (emlékezetes példája a Svájcból kitoloncolt afrikai farmeré, aki
hazatérve azért bukhat bele a szarvasmarhatartásba, mert az eltörölt EU-s vámok
révén az európai tej olcsóbb lett, mint az afrikai). Néhány patetikus
felszólalása ellenére („Vajon a mennyország kapuja felett is van szögesdrót?”)
Imhoof keserű, hétköznapiságában is tragikus pillanatokat les el a bevándorlók
megpróbáltatásaiból, és az európai médiában gyakran démonizált, dühös vagy
kétségbeesett menekültarcok mögött meglátja a mélyen emberi traumákat, hogy
utána politikai hovatartozástól függetlenül, és díjnyertes dokumentumfilmeknél
(Tűz a tengeren) élesebben helyezze
melléjük összeurópai felelősségünket ezen traumák minél empatikusabb
kezelésében.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|