KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A jelenés

Vajda Judit

L’apparition – francia, 2018. Rendezte: Xavier Giannoli. Írta: Jacques Fieschi és Marcia Romano. Kép: Eric Gautier. Szereplők: Vincent Lindon (Mayano), Galatée Bellugi (Anna), Patrick d’Assumçao (Borodin), Elina Löwensohn (Villeneuve), Alicia Hava (Meriem). Gyártó: Curiosa Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 144 perc.

 

A mostani francia filmdömpingben egyre rosszabb alkotások jutnak el hozzánk. Az egy kaptafára készült érdektelen-humortalan romkomokhoz képest üdítő kivételt jelent Xavier Giannoli alkotása – mert máshogy rossz, mint a közelmúltban látott francia művek. A jelenés súlyos dráma, amely a hit kérdését járja körbe. Főhőse egy francia riporter, aki a legveszélyesebb háborús zónákban tevékenykedik, és az életveszélyes munka során nemrégiben veszítette el egy közeli kollégáját. Ha tehát valakire ráférne egy kis hit és vigasz, az épp Jacques Mayano, akit szinte karmikusan talál meg egy vatikáni püspök, hogy felkérje: vezesse le azt a vizsgálatot, amit egy fiatal lány ügyében folytatnak, akinek állítólag jelenése volt: egy domboldalban alakot öltött előtte Szűz Mária.

A film nyomasztóan lassú tempóban, több valós időben játszódó jelenetet alkalmazva mutatja be a kihallgatást és az ehhez kapcsolódó eseményeket – tévedünk, ha azt hisszük, ez valami izgalmas inkvizíciós tevékenység: valójában egy hosszadalmas és körülményes hivatalos eljárás, amit a rendező vélhetően azért tart olyan fontosnak ilyen részletességgel bemutatni, hogy átéljük azt az utat, amin a hős keresztülmegy, és lássuk, honnan hova jut el a végére.

Ebben az útban azonban sokáig semmi érdekes nincsen; jellemzően másfél óra is eltelik (a két és félórás játékidőből), amíg Giannoli eljut a központi témához és felmutat egy bibliai áthallásokkal teli izgalmas történetet, amelyben a Szűzanya többféle formában is megjelenik, Jacques-nak pedig el kell választania az ocsútól a tiszta búzát, azaz kideríteni, melyik az igazi. Mivel azonban ezt az izgalmas problémát az alkotó túl későn veszi elő, egyrészt már nem tudunk azonosulni a szomorú szemű, mélabús újságíróval, másrészt a film nem oda fut ki, ahova időhúzás nélkül kifuthatott volna – a katarzis így elmarad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13810