|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziMamma Mia! Sose hagyjuk ABBAFekete Tamás
Mamma Mia! Here We Go
Again! – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Ol Parker. Kép: Robert Yeoman. Zene:
ABBA. Szereplők: Meryl Streep / Lily James (Donna), Amanda Seyfried (Sophie),
Pierce Brosnan (Sam), Colin Firth (Harry), Andy Garcia (Fernando). Gyártó: Universal
/ Legendary Entertainment. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 114 perc.
Az alcím (az eredetiben
a Mamma Mia című dalból származó „Újra
itt vagyunk”) teljes pontossággal lefedi a tartalmat: szinte minden teljesen
ugyanaz, csak mintha az ABBA-estre összesereglett színészek a wurlitzerből már
csak a Greatest Hits 2.-ről választhattak volna számokat, minek következtében a
felvezető-összekötő jelenetek is kissé kényszeredettebbek és erőltetebbek
lettek – ami nem is csoda, tekintve, hogy ezúttal nem állt rendelkezésre olyan
bejáratott, működőképes és sikeres forrás, mint az előző film esetében az
1999-ben bemutatott színpadi mű.
Teljesen érthető, hogy a
Universal a 2008-as, több mint 600 millió dolláros bevételt hozó moziadaptáció
után nem akarta magukra hagyni a rajongókat, bár a második részre éppen 10 évet
kellett várni. A kérdés az volt, hogy mihez tudnak kezdeni, ha nem csupán a
kész alapanyag hiányzik, de a felhasználható dalok mennyisége is erősen
megcsappant. A formulán, a karaktereken, de még a paradicsomi helyszínen is
felesleges lett volna bármit változtatni, az viszont már sokkal inkább
csalódást keltő, hogy milyen izgalommentes és fantáziátlan a dramaturgia, amely
összekapcsolja ezeket a hol már felhasznált, hol jogosan mellőzöttnek hangzó
ABBA-számokat. A színházi darabot szerző Catherine Johnson így inkább még
egyszer, flashback-formában is elmeséli hősnőnk, Sophie fogantatásának kissé
kacifántos történetét, miközben a történet középpontjába az anya-lány viszonyt
állítja, ráadásul a kettős idősík miatt többfajta megközelítést is felvetve. Ám
hiába szeretne valami tartalmasabbat mondani – miközben úgy tűnik, még olyan
problémák is foglalkoztatnák, mint a hűtlenség, vagy akár a karrier lehetősége
- , a film megelégszik azzal, hogy épp csak annyira legyen mély és
gondolatébresztő, ahogy azt bármelyik közismert sláger is tenné.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|