|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziA hihetetlen család 2.Varga Zoltán
Incredibles 2. –
amerikai, 2018. Rendezte és írta: Brad Bird. Kép: Erik Smitt és Mahyar
Abousaeedi. Zene: Michael Giacchino. Gyártó: Pixar Animation Studios / Walt
Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált.
118 perc.
A szuperhősfilmek minden
képzeletet felülmúló dömpingjének dicstelen időszakában szinte törvényszerű
volt, hogy ismét a vászonra száguldjanak az animációs film legkedveltebb
szuperemberei, a Hihetetlen család
címszereplői. Brad Bird 2004-ben bemutatott remeke egyszerre ünnepelte a
szuperhős figuratípusát és mutatott neki görbe tükröt; ám nem a műfaj
élőszereplős változataiban oly gyakorivá vált önmarcangoló futamokkal és
morális dilemmákkal írta felül a világmegmentő tevékenység láttatását – hanem a
mindennapi lét, az inkognitóban megélt családi események és szituációk előtérbe
állításával. Szívmelengető családábrázolása, pazar humora és letaglózó
dinamikája méltán avatták azonnali klasszikussá a Pixar stúdió első (szuper)emberekre
fókuszáló alkotását, s bár a figurák (és a befejezés) tálcán kínálták a
folytatás lehetőségét, Brad Bird író-rendező közel másfél évtizedig érlelte a
kalandok továbbszövését.
A Hihetetlen család 2 szó szerint ott veszi föl a fonalat, ahol az első
rész abbamaradt; az akciók középpontjába ezúttal az anya/feleség/szuperhősnő
Nyulányka kerül, átmenetileg magára hagyva Irdatlan urat a három gyermekkel,
rádöbbentve a herkulesi figurát, hogy olykor a mateklecke megoldása nagyobb
kihívást jelent, mint a szupergonoszok megfékezése. A már ismert szeretnivaló
figuráknak éppúgy örülhetünk, mint az üldözés- és katasztrófajelenetek biztos
kézzel levezényelt lehengerlő látványosságainak; az expozíció túlbeszélt
jeleneteinek, a mellékkarakterek elnagyoltságának és a túlontúl kiszámítható
fordulatoknak (mint amilyen az antagonista kiléte) már kevésbé. A bejáratott
utakon haladó folytatás legelevenebb meglepetése a képességhalmozó kisbaba, aki
a film legjobb, a főcselekményhez szervesen nem is tartozó jelenetében méltó
ellenfélre talál – egy mosómedvében.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|