|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÍgy csajozz egy földönkívülivelFekete Tamás
How to Talk to Girls at
Parties – brit, 2017. Rendezte: John Cameron Mitchell. Írta: Neil Gaiman
novellájából Philippa Goslett. Kép: Frank G. DeMarco. Zene: Nico Muhly és Jamie
Stewart. Szereplők: Alex Sharp (Enn), Elle Fanning (Zan), Ethan Lawrence
(John), Joanna Scanlan (Anya), Nicole Kidman (Boadicea). Gyártó: Little Punk /
See-Saw Films. Forgalmazó: Hungaricom. Szinkronizált.
103 perc.
A filmgyárak közelében
landoló idegen életformák korábban is szívesebben választották az emberekkel
való párkapcsolatot a totális invázió helyett. John Carpenter Csillagembere, a Kim Basinger testébe
költözött marslakó-mostoha, vagy A föld
lányok csábítók földönkívüli látogatói mind a békés megoldás mellett
döntöttek, a közvetlen testi, sőt, szexuális érintkezést is jelentő negyedik
típusú találkozás segítségével szerezve benyomásokat a Földről. John Cameron
Mitchell negyedik rendezésében ugyanez a nagy találkozás történik meg; a 70-es
évek végének izzó Londonjában játszódó film hőse viszont ezúttal egy kamasz,
aki ezúton tapasztalja meg az első igazi szerelem érzését.
Míg a film alapjául
szolgáló néhány oldalas Neil Gaiman-novella, a Hogyan beszélgessünk bulin csajokkal mindössze egyetlen,
végül egyik pillanatról a másikra véget érő házibuliról mesél, az adaptáció
főszereplőjének már nem kell haverja sürgetésére hirtelen elmenekülnie a
partiról, így a címbéli beszélgetések helyett itt már valódi romantikus
kapcsolat is kialakulhat az idegen (amerikainak tippelt) lánnyal. Mitchell zenés
vígjátéka több szempontból is visszakanyarodás első munkájához, a 2001-es Hedwig és a mérges csonkhoz. Az érzelmi
és szexuális ébredés szorosan összefügg a korszak zenei életével – habár a Bowie-féle glam helyett most a virágkorát élő
punk ordít –, és az igazi
egymásra találás is a színpadon csúcsosodik ki, egy közösen improvizált számnak
köszönhetően. A fellépés azonban nem csupán a szerelem, hanem a
beteljesületlenség kegyetlen hírét is elhozza: hősünk ekkor érti meg, hogy
fellángolása kényszerű kialvásra ítéltetett. A kapcsolat maga véget ér ugyan,
de tovább él és az alkotás folyamatában, a saját élmények művészi
feldolgozásában és nyilvánosság elé tárásában.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|