|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziViktoriaBaski Sándor
Viktoria – bolgár, 2014.
Rendezte: Maya Vitkova. Kép: Krum Rodriguez. Zene: Kaloyan Dimitrov. Szereplők:
Irmena Chichikova (Borjana), Mariana Krumova (Dima), Dimo Dimov (Ivan), Kalina
Vitkova (Viktoria). Gyártó: Mandragora / Viktoria Films. Forgalmazó: Vertigo
Média. Feliratos. 155 perc.
Szófia, 1979. A rezsimet
szívből gyűlölő fiatal Borjana kénytelen hithű kommunista anyjával közös
lakásban élni. Miközben a WC-ben titokban Coca Colát kortyol és amerikai
cigarettát szív, az emigrálásról álmodozik, de egy nem kívánt terhesség
meghiúsítja terveit. Kislányát, a köldök nélkül születő Viktoriát ráadásul a
Párt kikiáltja az Évtized Gyermekének, akit ettől kezdve a Rendszer
szimbólumaként ünnepelnek – limuzin szállítja minden nap az iskolába,
szobájából külön telefonvonalon tudja Zsivkov főtitkárt elérni, a család pedig
új lakást és autót kap. A harmadik felvonás már a rendszerváltás után néhány
évvel játszódik, a megkeseredett Borjana még mindig derékba tört álmait
siratja, és sem anyjának, sem lányának nem képes megbocsátani. A
családegyesítés feladata az elkényeztetett gyerekből okos és érzékeny kamasszá
serdült Viktoriára hárul.
Maya Vitkova elsőfilmjét
joggal lehetne a bolgár Taxidermiának
hívni – négy évvel ezelőtt, amikor elnyerte a Titanic Filmfesztivál fődíját, a
zsűri is Pálfi György szatírájához hasonlította –, mindkettő a nagypolitika
árnyékában játszódó többgenerációs történet hasonlóan expresszív stílusban
elmesélve. Vitkova a konvenciókra fittyet hányva váltogatja a tónusokat –
filmje realista karakterdrámaként indul, groteszk szatíraként folytatódik és
családi melodrámaként ér véget –, miközben archív híradórészletek és képi
metaforákkal felütött szürreális fantáziajelenetek váltogatják egymást.
A Viktoria helyenként túlzsúfolt, de éppen a fésületlensége teszi
izgalmassá. A hagyományos családtörténetektől elvárható pszichológiai
realizmust nem lehet rajta számon kérni, a szereplők vágyait és fájdalmait
azonban szavak nélkül, a képek nyelvén talán még hitelesebben, még átélhetőbben
tudja visszaadni, és közben, nem mellesleg, a kommunizmus örökségét is a lehető
legfrappánsabban dolgozza fel.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|