|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziTéli fivérekBenke Attila
Vinterbrødre – dán, 2017. Írta és rendezte: Hlynur Palmason. Kép: Maria von Hausswolff. Zene: Toke Brorson Odin. Szereplők: Elliott Crosset Hove (Emil), Simon Sears (Johan), Lars Mikkelsen (Carl), Victoria Carmen Sonne (Anna). Gyártó: Masterplan Pictures. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 94 perc. A kétezres évektől a skandináv
filmek sikertörténetéről beszélhetünk. Számos remek dráma (Ádám almái, A vadászat),
szatíra (Egy galamb leült egy ágra, hogy
tűnődjön a létezésről, Férfiak és
csirkék) vagy éppen jéghideg műfajfilm (Engedj
be!, Fácángyilkosok) származik a
térségből. Igaz, a tavaly bemutatott Hóember
és az Emlékszem rád elmaradtak a
várakozástól, és a legújabb dán csömörfilm, a Téli fivérek is inkább szabályt erősítő kivétel. Az elsőfilmes
Hlynur Palmason művének főszereplője az örökgyerek Emil, aki fivérével,
Johannal dolgozik egy isten háta mögötti bányában. Az elszigeteltség és a zord
időjárás pedig a lelkeket is kikezdi, mert a sehová sem tartó életére lassan
ráeszmélő infantilis Emil ön- és közveszélyessé válik, többek között saját
gyártású szeszes itala miatt.
Palmason
filmjének elvitathatatlan erénye a zajos, sötét, havas-saras földmély, valamint
a nyirkos bányavidék atmoszférája, amelyet Maria von Hausswolff szürreális
víziókba hajló expresszív képei és Toke Brorson hátborzongató ambient zenéje teremtenek meg. Ez a
nyomasztó és félelmetes környezet kiváló terep lenne egy thrillerhez vagy
horrorfilmhez, de Palmason ehelyett Emil lelki világát próbálja bemutatni a
szétfutó sztoriban.
A Téli fivérek az elsőfilmek tipikus
hibáit hordozza magán. Palmason didaktikus és túl sokat markol, behozza az
apakomplexus, a testvérviszály, a beteljesületlen szerelem, sőt még az
osztályharc témáit is, azonban nem tudja összerántani mindezeket erős
történetté. Ráadásul a túlnyújtott, sokszor értelmezhetetlen jelenetek miatt
Emil inkább idegesítő, semmint azonosulásra méltó antihős. Így aztán a Téli fivérek inkább az elszalasztott
lehetőségek filmje. A levegőben lógó szürreális finálé akár egy Alejandro
Jodorowsky-féle pszichedelikus tripbe
is beleillene, de a mű egészét tekintve inkább az alkotói bizonytalanság
szimptómája.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|