|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDAz idegenGéczi Zoltán
The Foreigner – amerikai–brit–kínai, 2017. Rendezte: Martin Campbell. Szereplők: Jackie Chan, Katie Leung, Pierce Brosnan. Forgalmazó: ADS Service. 113 perc. Martin Campbell kophatatlan
érdemekkel bíró rendező: kétszer hozta vissza a klinikai halál méltatlan
állapotából a James Bond-sorozatot (Aranyszem,
1995; Casino Royale, 2006), ő jegyzi
a széria újkori történetének legkiválóbb tételeit, mert érti és érzi a figurát,
neoklasszikus stílusa pedig tökéletesen illeszkedik a 007-es ügynök lélektani
profiljához. Az idegen józanon
szabott 113 percében tizenöt év elteltével rehabilitálja kedvenc Bondját,
Pierce Brosnant, a kínai befektetők kedvében járva társítva őt össze Jackie
Channel ezen lineáris szerkezetű, elegánsan puritán, intelligens és intenzív
moziban. A forgatókönyv bosszútörténetként kerül értékesítésre, de a kész műben
Brosnan szenvtelen karizmájának és a kimért, precíz kameramunkának köszönhetően
az 1970-es években forgatott politikai thrillerek letisztult, hűvös hangulata
dominál, holott Jackie Chan akárhány évesen is hajmeresztő dolgokra képes,
amely képességek közé ez alkalommal a szerepjátszás is beleértendő. Öröm látni,
hogy a kínai filmipar élő legendájára rendes színészként is számított, sőt
épített a rendező, a koros akcióhős pedig elragadó természetességgel hozza a
hallgatag és félszeg, súlyosan traumatizált, mégis könyörtelenül céltudatos, a
kétségbeesés végső stációiba aláereszkedő kisembert. A kemény és megkeseredett
férfiak életre-halálra menő játszmája nem csupán akciófilmként, de drámaként is
remekül funkcionál, Campbell stílusa pedig önmagában is komoly értéket képvisel
a kortárs filmezés világában, ugyanakkor a James Bond franchise jelen
helyzetének ismeretében az a nyugtalanító érzése támadhat a nézőnek, miszerint
mégis jobban jártunk volna, ha a rendező a producerek szavára hallgatva kitart
a 007-filmek mellett.
Extrák:
Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|