|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
DVDAz 54. hadtestPápai Zsolt
Pápai Zsolt
Glory – amerikai, 1989.
Rendezte: Edward Zwick. Szereplők: Matthew Broderick, Morgan Freeman, Denzel
Washington. Forgalmazó: Sony. 122 perc.
A feketék – színészek és
hősök – emancipációja a hollywoodi filmben a szolid ötvenes évekbeli kezdetek után
a hatvanas–hetvenes dekád Reneszánszában erősödött meg, aztán a nyolcvanas évek
második felében jutott el a csúcsra a Lángoló
Mississippivel, a Bíborszínnel. Valamint
minden idők egyik legkiválóbb háborús filmjével, Edward Zwick azóta
klasszikussá nemesedett Az 54. hadtestével,
amely a polgárháborúban fekete katonák részvételével felállított alakulat valós
történetét meséli el. Az emancipáció és abolíció mellett a szolidaritás a film
főszólama, de nem csak ezért hatásos és friss mindmáig, hanem a kivitelezése: ragyogó
szerkezete, és példás ritmusa miatt, bónuszként pedig ott vannak a megkapó színészi
teljesítmények. A rendező korszakos színészegyéniségek (Morgan Freeman és
Denzel Washington) pályáját izzította be a filmmel, Matthew Broderick imágóját pedig
újrafazonírozta.
Ritka, hogy egy nő
nélküli mozi (regény, színmű, sőt: vers) ne keltsen hiányérzetet. Az 54. hadtestből hiányzik a női
szereplő, a film mégis impresszív. Talán csak némi – a történet
(férfi)melodrámai hangoltságából egyenesen következő – modorosságot lehet
felvetni vele szemben, esetleg a dialógusokon is lehetett volna csiszolni
valamelyest, ezekért azonban kárpótol a tempó centrírozása, a hangos akciók és
a mélydrámai csendek keverésére épülő előadásmód: előbbire példa a hadtest első
bevetését jelentő, James-szigeti csata, vagy a zárlatbeli ostrom, melyek
harminc év távlatából is hatásosak, utóbbira Washington karakterének
megkorbácsolása. Edward Zwick munkája a hasonló témájú, bár nem feltétlenül
hasonló műfajú kortárs mozik – a feketék elnyomását ábrázoló, egyúttal az
önkény elleni lázadásukat is bemutató filmek – egyik legfontosabb ösztönzője és
előképe, de azoknál jobban megmunkált, mívesebb. Egységesebb, jobb ritmusú,
mint a Django elszabadul,
gondolatgazdagabb és mélyebb, egyúttal karakteresebb és cselekményesebb, mint a
12 év rabszolgaság.
Extrák: Nincsenek.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
